Megdöbbentő igazság derült ki a nyugdíjakról: kiderült, miért lesznek egyre szegényebbek a nyugdíjasok!

A nyugdíjasokra leselkedő legnagyobb veszélyt idén is a relatív elszegényedés jelenti – miközben az abszolút elszegényedés kockázata is a nyugdíjas társadalom egyre nagyobb hányadát fenyegeti  – kezdi részletes elemzését Farkas András, a NyugdíjGuru alapítója.

A szakértő a Közbeszédnek küldött levelében leírta: a szegénységi küszöböt el nem érő nyugdíjat kap minden harmadik, a mélyszegénységi küszöbnél is kisebb nyugdíjat kap minden hatodik magyar nyugdíjas a KSH adatai szerint.

Vajon Ön nyugdíjasként elgondolkodott-e már azon, hogy mi okozza ezt a relatív elszegényedési folyamatot? – kérdezte Farkas András.

A válasz szerinte egyszerű: az aktív keresőkhöz viszonyított nyugdíjas szegényedés a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjemelés eltérő alapelveiből és eljárásaiból fakad.

A nyugdíjmegállapítás

A magyar öregségi nyugdíj összege két tényezőtől függ:

• az elismert szolgálati idő teljes években meghatározott tartamától függő, nyugdíjskála szerinti nyugdíjszorzó százalékos mértékétől, és
• a számított havi nettó életpálya átlagkereset összegétől, amelyet az 1988. január 1-jétől a nyugdíjmegállapítás kezdő napjáig elért, nyugdíjjárulék alapját képező keresetekből  számítanak ki.

A nettó életpálya átlagkereset összegét a nyugdíjmegállapítás során kulcsszerepet játszó valorizációs szorzók hatása miatt jelentősen befolyásolja a nyugdíjigénylés éve.

A nyugdíjmegállapítás mai eljárásrendje eredményeként a frissen megállapított nyugdíjak értéke a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkeresete nominális növekedését tükrözi a valorizáció révén, ezért egy friss nyugdíj többé-kevésbé igazodik a bérszínvonalhoz.

Miután a nyugdíjba vonulás évét megelőző év kereseti szintjéhez kell igazítani az 1988 óta figyelembe vehető korábbi évek kereseteit, az utóbbi években egyre erősebben érvényesül és 2025-ben tovább erősödik az a jelenség, hogy a nyugdíjigénylés évének meghatározó jelentősége van a nyugdíj összegének alakításában: minél későbbi évben igényli a nyugdíját a jogosult, annál jobban járhat, még nagyon hasonló életpályák esetén is.

A nyugdíjemelés

Viszont a kizárólag az inflációhoz igazodó nyugdíjemelési eljárás

• törvényszerűen az aktív keresőktől való leszakadáshoz vezet – ez a relatív nyugdíjas elszegényedési csúszda hatása, miközben
• hozzájárul a nyugdíjas társadalom belső szakadásához is annak következtében, hogy a később megállapított nyugdíjakkal szemben a régebben megállapított nyugdíjak értékvesztése évről-évre halmozódik.

A relatív elszegényedési csúszda

A csúszdán ülők jobbra, a múltbéli évekre néznek előre – hiszen az ő nyugdíjuk megállapítási évében csak arra nézhettek, a pálya újabb – a jövőbeni években épülő – szakaszai még nem készültek el. Például aki 2024-ben lett nyugdíjas – és ezzel felült e csúszdára -, az 2023-ra és a korábbi évekre láthat rá a csúszdázás kezdeti időpontjában.

Így valójában nem a nyugdíjas csúszik lefelé, hanem a csúszda épül mögötte fölfelé. A csúszda különösen alattomos jellegzetessége, hogy a csúszdára ültetett nyugdíjasok háta mögött (a jövőbeni években) menet közben épül a pálya következő szakasza, ezért előre tekintve (a múltbeli évekre) a nyugdíjas megnyugszik, hiszen a saját helyéhez képest ő van a legmagasabban – amíg hátra nem néz.

Az a nyugdíjas például, aki 2017-ben vált nyugdíjassá, a 2016-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 7,8%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2016-os nyugdíjakat, ráadásul a 2016-os (és korábbi) nyugdíjakat csak 2,4%-kal emelték 2017-ben.

Az a nyugdíjas, aki 2018-ban vált nyugdíjassá, a 2017-ben (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 12,9%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2017-es nyugdíjakat, ráadásul a 2017-es (és korábbi) nyugdíjakat csak 3%-kal emelték 2017-ben.

Az a nyugdíjas, aki 2019-ben vált nyugdíjassá, a 2018-ban (és korábban) nyugdíjassá vált sorstársához képest jobban érzi magát, hiszen a nyugdíját 11,3%-kal magasabb valorizációval számították, mint a 2018-as nyugdíjakat, ráadásul a 2018-as (és korábbi) nyugdíjakat csak 3,4%-kal emelték 2017-ben.

Hasonlóképpen az a nyugdíjas, aki idén, 2025-ben megy majd nyugdíjba, minden korábbi évben megállapított nyugdíjjal rendelkezőhöz képest sokkal jobban érezheti magát, hiszen például a 2024-ben megállapított nyugdíjakhoz képest az ő nyugdíját várhatóan 13,6%-kal magasabb valorizációval számítják, miközben a 2024-ben és korábban megállapított nyugdíjak összegét csak 3,2%-kal emelték (eddig).

Farkas András kiemelte: az elemzésemmel arra biztatnám a nyugdíjasokat, hogy ezen az alattomos elszegényedési csúszdán nézzenek hátra is, és egységes erővel lobbizzanak a nyugdíjemelési eljárás számukra kedvező reformja érdekében. Ennek lehetséges módjáról a Portfolio portálon megjelent a szakértő elemzése második részében olvashatnak.

Ha nem így tesznek, vagy nem járnak eredménnyel, akkor a relatív elszegényedési csúszdán az abszolút elszegényedés mélyföldjére csapódhatnak be. Ne ez legyen a nyugdíjasok jövője!

További részleteket a Portfolio gazdasági hírportálon megjelent részletes elemzésben (az első részt ide kattintva, a második részt ide kattintva érheti el) olvashat.

Címlapkép: Centre for Ageing Better/Unsplash

Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!

Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!