Kenyér STOP: 7 dolog, ami történne, ha mindenki leállna a kenyérrel

A kenyér évszázadok óta az emberi táplálkozás egyik alappillére — a magyar kultúrában különösen erős a szerepe. A „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” nemcsak vallási idézet, hanem a hétköznapi valóság is volt generációkon át. De mi történne, ha egyszer csak elhagynánk a kenyeret az étrendünkből?

1. Táplálkozási hatások: hiány vagy felszabadulás?

A kenyér főként szénhidrátot (különösen gyors felszívódású, finomított változatban), némi fehérjét és rostot tartalmaz. Ha teljesen száműznénk:

Pozitívumok lehetnek:

• A finomított szénhidrátok csökkenésével stabilabb lehet a vércukorszint.

• Sokaknál puffadás, emésztési gondok enyhülhetnek.

• A gluténérzékenyeknek kifejezetten jót tenne.

Negatívumok viszont előfordulhatnak:

• Az olcsó, laktató kalóriaforrás eltűnése főként alacsony jövedelműek étrendjében okozna gondot.

• A rostdús, teljes kiőrlésű kenyér hiánya székrekedéshez, vitaminhiányhoz vezethet, ha nem pótolják mással.

2. Kulturális következmények: az üres tányér szimbolikája

Kenyér nélkül nincs zsíros kenyér, nincs paprikás szalonna kenyérrel, nincs vajas kifli kakaóval. Az iskolai uzsonnák, vidéki reggelik, még az éttermek „üdvözlő falatkái” is gyakran kenyéralapúak.

• Néprajzi szempontból a kenyér a vendéglátás és a jólét jelképe. Ahol kenyér van, ott „van mit enni”.

• Ünnepeink szerves része: új kenyér ünnepe, kenyérszentelés, kalácssütés.

A kenyér elhagyása nemcsak étkezési, hanem identitásbeli törést is okozna.

3. Gazdasági következmények: pékek, búzatermelők, malmok

A magyar mezőgazdaság jelentős részben gabonatermesztésre épül. Ha tömegesen elhagynánk a kenyeret:

• A pékipar hatalmas veszteségeket szenvedne el.

• Malomipar, mezőgazdaság, és a hozzájuk kapcsolódó logisztikai cégek szenvednének.

• Faluhelyen, ahol a kis pékségek közösségi csomópontként is működnek, társadalmi elszigetelődés is felléphet.

4. Lelki hatások: nosztalgia és „tiltott falatok”

Nemcsak testileg, lelkileg is hozzánk nőtt a kenyér. A kenyérillat, a friss kifli reggelente, vagy a meleg zsömle a péksütis zacskóban sokaknak biztonságot és otthonosságot jelent.

Amikor valaki elhagyja, például diéta miatt, gyakori a sóvárgás, a „csalónapok”, a bűntudat, és az örökös kísértés.

Ha nem ennénk többé kenyeret, az egyeseknek egészségileg előnyös, másoknak gasztronómiai és gazdasági veszteség lenne. Az viszont biztos: nemcsak a tányérról tűnne el valami, hanem a kultúránkból is.

A kérdés tehát nem az, hogy „együnk-e kenyeret?”, hanem milyet, mennyit, és milyen minőségben.

Címlapkép: Freepik

Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!

Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!