Így készíti a 70 éves nagypapám karácsonykor a rántott húst
Van egy illat, ami soha nem kérdez. Nem kopog. Egyszerűen belép az emlékeidbe. A forró olaj sercegése, a panír aranybarnára sülve, a konyhaablakon beszűrődő téli fény… és a nagypapa, aki kötényben áll, kicsit féloldalasan, mert a térde már nem a régi, de a keze még mindig tudja, mit csinál.
Karácsony volt. Igazi, régimódi. Reggel korán kezdte. A hús már kiterítve a konyharuhán, a klopfoló hangja tompán szólt, nehogy felébresszen minket.
„Karácsonykor nem sietünk” – mondta mindig.
A rádió halkan szólt, az ablakon párás fény jött be, és a konyhában már akkor ünnep volt, amikor a fa még csupasz volt a sarokban.
Hozzávalók (4 személyre):
-
1 kg sertéskaraj (vagy csirkemell, ha úgy szereted)
-
só (csak ennyi fűszer!)
-
liszt
-
3–4 tojás
-
zsemlemorzsa
-
bő olaj a sütéshez
Elkészítés – lépésről lépésre, ahogy a nagypapa tanította:
-
A húst vékonyra klopfold.
„Ne verd, simítsd” – mondta. Ettől lesz puha, nem száraz. -
Sózd meg, de ne túl korán.
Elég közvetlenül panírozás előtt. -
Panírozás sorrendje SZENT:
liszt → tojás → morzsa
Se dupla panír, se trükk. Ez így jó. -
Az olaj legyen forró, de ne füstöljön.
Ha beledobsz egy morzsát és az azonnal feljön, kezdheted. -
Aranybarnára süsd, oldalanként 2–3 percig.
Ne zsúfold a serpenyőt – „hagyd levegőt venni”. -
Papírtörlőn pihentesd.
Nem fedjük le. A ropogós maradjon ropogós.
Amikor leültünk enni, a nagypapa nem beszélt sokat. Nézett minket. Ahogy eszünk. Ahogy mosolygunk. Neki ez volt az ajándék.
Ez a recept nem a rántott húsról szól. Hanem arról, hogy időt adunk egymásnak. Hogy nem sietünk. Hogy emlékezünk.
Címlapkép: Közbeszéd
Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!
Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!