Nyugdíjba menne? Akkor ezt tudnia kell!

Bruttó keresetek nettósítása alapján számított havi életpálya átlagkeresetből megállapított nettó nyugdíj – a követhetetlen komplexitás forrása, ráadásul a jövőbeni nyugdíjak zsugorításának közvetlen állami lehetősége – írta a Közbeszédnek Dr. Farkas András, a NyugdíjGuru News alapítója.

Az idén márciusra remélt, de érdemi indoklás nélkül már tavaly év végén elkaszált nyugdíjreformot előkészítő anyagban a nemzetközi szakértők kiemelték, hogy a magyar nyugellátást „szokatlan módon” a nettó bérek alapján számítják, miközben más országokban a bruttó béreken alapul a számítás.

Így Magyarországon a szja-kulcs vagy a munkavállalói járulék-kulcs bármilyen emelése automatikusan csökkenti a jövőbeni nyugdíjakat, mert csökkenti a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló nettó kereseteket.

Ez az adó- vagy járulékkulcsok esetleges változását követően a jövőben megállapítandó nyugdíjak csökkenéséhez vezet.

Európában egyedülálló magyar  megoldás, hogy a nyugdíj a bonyolult eljárásokkal, 1988-ig visszamenőleg évente nettósított és évente változó szorzókkal valorizált keresetekből a pénzügyileg némileg perverz nyugdíjskála alkalmazásával megállapított nettó (adó- és járulékmentes) juttatás.

Az összes többi államban a nyugdíj bruttó összegű, amelyet a bruttó keresetekből (nettósítás nélkül) számítanak, és amelyet különböző mértékű kedvezményes adó és egészségbiztosítási járulék terhelhet.

A magyar szakértők és az akkori politikai aktorok is érzékelték, hogy a magyar nyugdíjszámítást lényegében a világ összes modern nyugdíjrendszeréhez hasonlóan célszerű lenne bruttó alapokra helyezni, és 2012. január 1-jétől hatályba is lépett volna az a nyugdíjszámítási eljárás, amely a bruttó keresetekből bruttó nyugdíjat állapított volna meg, de ezt a számítást ad hoc politikai döntéssel – indoklás nélkül – elvetették, és azóta sem vezették be.

A keresetkövető nyugdíjszámítás és az inflációkövető nyugdíjemelés nyugdíjasokat sújtó súlyos következménye.

A bruttó/nettó problémakör mellett további súlyos gondot okoz a nyugdíjmegállapítás és a nyugdíjkarbantartás eltérő eljárásrendje.

Magyarországon a nyugdíjak alapját képező havi nettó életpálya átlagkereset öszegének számítása során az 1988 óta szerzett keresetek évenként nettósított összegét a nyugdíjmegállapítás évét megelőző év országos nettó átlagkereseti szintjéhez igazítják a valorizálás (értékkövetés, felértékelés) révén, így az új nyugdíjak többé-kevésbé igazodnak a magyar keresetek alakulásához.

A megállapított nyugdíjak viszont már nem igazodnak a keresetekhez, mert az összegüket évente csak és kizárólag az infláció mértékével emelik, így a nyugdíjak relatív értékvesztése elkerülhetetlen minden olyan évben, amikor a keresetek gyorsabban nőnek, mint az infláció.

A nemzetközi szakértők faramuci javaslatot tettek e probléma kezelésére. Szerintük a  nyugdíjmegállapítás során alkalmazandó valorizáció mértékét

• a járulékalap vagy az azt kifejező valamely makrogazdasági mutató (foglalkoztatottság, GDP, bértömeg) alakulásához kell kötni, azaz egyfajta fenntarthatósági együtthatót kell bevezetni, amely visszafoghatja az új nyugdíjak összegét, vagy
• a valorizációs szorzókat vegyes indexálást (felerészben a keresetnövekedés, felerészben az infláció mértékétől függő indexet) alkalmazva kell meghatározni.
  E megoldások visszafoghatják a jelenleg csak az országos nettó átlagkereset nominális növekedésétől függő értékkövetés mértékét.

Vagyis a nemzetközi szakértői javaslat nem a nyugdíjemelés felől, hanem a nyugdíjmegállapítás felől közelíti meg a relatív nyugdíjas elszegényedés égető problémáját, és egyfajta előzetes vegyes indexálással vagy a járulékalap változásához történő kötéssel a valorizációs szorzók mértékét javasolja csökkenteni, hogy az újonnan megállapított nyugdíjak alapját képező életpálya átlagkereset számított nettó összege csak részlegesen követhesse a magyar országos nettó átlagkereset nominális növekedési ütemét (jelenleg teljes mértékben azt követi). Ennek következtében az újonnan megállapított nyugdíjak összege kisebb lehetne, miközben a nyugdíjemelés módja nem változna.

A javaslat nem a már megállapított nyugdíjak értékvesztését előzné meg, hanem az új megállapítású nyugdíjak összegét fogná vissza. A nyugdíjasok relatív elszegényedését úgy csökkentené, hogy a kiinduló helyzetet rontaná le (az elszegényedési csúszdát kevésbé meredekké tenné), viszont éppen ennek következtében a nyugdíjasok abszolút elszegényedésének kockázatát növelné meg. Így az égető gondot nem oldaná meg, hanem inkább tetézné ez a javaslat, ha nem járna együtt a nyugdíjemelési eljárás reformjával. Egyelőre persze semmilyen reform sincs napirenden.

Áttekinthetetlen a magyar nyugdíjrendszer

A jelenlegi számítási eljárások miatt a magyar nyugdíjrendszer továbbra is áttekinthetetlen. Senki nem látja előre az élete során azt, hogy miképpen, milyen időtartamok, keresetek, járulékok alapján nő a nyugdíja, hogyan épülnek föl évről-évre a jogosultságai, s ezek ismeretében mennyi plusz járulékot érdemes fizetnie vagy milyen nyugdíjcélú előtakarékossági programba érdemes belevágnia.

Az átláthatóság hiányát, mint a fentiekből látható, elsősorban az okozza, hogy a magyar rendszerben idestova 37 évre visszanyúlva (1988-tól) a bruttó kereseteinkből számol nettó nyugdíjat a rendszer, emiatt olyan bonyolult számítás-sorozat szükséges a nyugdíj összegének meghatározásához, amit földi halandó (a nyugdíjigénylő) egyszerűen nem tud követni és ellenőrizni.

Dr. Farkas András magyar nyugdíjrendszerről írt írása a Közbeszéden is megjelent.

Címlapkép: Pressfoto/Freepik

Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!

Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!