Súlyos figyelmeztetés érkezett, egymillió járulékfizető hiányozhat Magyarországról
Dr. Farkas András szerint a következő évek egyik legnagyobb kihívása a magyar nyugdíjrendszer fenntarthatósága lesz. A NyugdíjGuru alapítója arra figyelmeztet: 2037-re akár egymillióval kevesebb járulékfizető tarthat el egyre több nyugdíjast, ami elkerülhetetlenné teheti a rendszer átalakítását.
A tudomány szerint egy népesség nagysága és kormegoszlása a mortalitás (halálozási arányszám), a fertilitás (termékenységi arányszám) és a migráció (népességvándorlás) alakulásának függvénye. A mortalitás történelmi léptékben bámulatosan javul (ezer éve egy csecsemő 25 életévre számíthatott, száz éve – Kosztolányi idején – 46 évre, ma egy fiú csecsemő Magyarországon is 74 évre, egy lány csecsemő közel 80 évre számíthat – és az előrejelzések szerint későbbi nemzedékek elérhetik a 90-100 éves átlagos várható élettartamot is, persze az éghajlatváltozási, a pandémiás és háborús kockázatokat leszámítva). Az élet hosszának örvendetes növekedése azonban a termékenység zuhanásával párosul: míg a dédszüleink nemzedékében nem volt ritka a családonként 10-12 gyermek, nagyszüleink korában a 6-8 gyermek, ma már a 2 gyermek sem általános (Magyarországn 100 termékeny korú hölgynek nem 1000, nem is 600, nem is 210, hanem mindössze 131 gyermeke van a legfrissebb statisztikai adatok tükrében, a termékenységet növelni próbáló összes korábbi kormányzati erőfeszítés dacára). A mortalitás javulása és a fertilitás csökkenése együttesen a népesség nagyon gyors öregedéséhez vezet – ezt tapasztalhatjuk Magyarországon is.
Jelenleg minden ötödik, 2030-ban közel minden negyedik, 2050 után lassan minden harmadik magyar 65 évesnél idősebb lesz.
A helyzetet a migráció billentheti valamilyen irányba, elvileg a bevándorló fiatal tömegek sokat segíthetnek a befogadó államok nagy társadalmi elosztó rendszerei működőképességének fenntartásában, miközben a fiatalok kiáramlása súlyos helyzetbe hozhatja a jellemzően egyébként is szegény kibocsátó államokat. Ez a téma politikailag rendkívül kényes, nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt a világon.
Mindenesetre abban biztosak lehetünk, hogy az elöregedő fejlett társadalmak egy idő után kényszerűen – például az ápolók drámai hiánya miatt – másként értékelik majd a migrációt, mint ma.
Az európai versenyképesség növekedésének pedig egyre súlyosabb akadályává válhat a demográfiai öregedés megállíthatatlan folyamata, hiszen egyrészt a nemzetgazdaság által előállított jövedelem évről-évre nagyobb hányadát kell fordítani a nyugdíjrendszer, az egészségügyi és a szociális ellátórendszerek fenntartására, másrészt egyre zsugorodik az európai munkaerőpiacon hadrafogható fiatal, kreatív, innovatív, digitális bennszülött munkaerő létszáma.
Ráadásul a baby boomer évjáratok (globálisan az 1946 és 1965 között, Magyarországon különösen a Ratkó-korszakban, azaz 1952-1956 között születettek) öregedésével a fejlett társadalmakban véget ért a demográfiai osztalék fizetésének aranykora. A demográfiai osztalék helyett az idősek számának gyors növekedése következtében Európában mindenütt demográfiai veszteség jelentkezik. A nyugdíjkassza minden fejlett országban már ma is elviszi a nemzeti GDP legalább 11%-át (nálunk a nyugdíjasok relatív elszegényedési folyamatának fenntartása miatt egyelőre csak a 7,5%-át), s ez az arány az öregedéssel együtt a jövőben csak nőni fog.
Nem véletlen, hogy sok európai kormányzat a nyugdíjkorhatárok folyamatos emelésével és kifinomult automatikus nyugdíjkorrekciós mechanizmusok bevezetésével próbálja ellensúlyozni az évről-évre komolyabb nyugdíjrendszer-fenntarthatósági veszélyeket.
Nálunk egyre nyilvánvalóbb, hogy az egy évtized múlva, 2037-től félmillióval kevesebb – munkaerőpiacra beérő – gyerekkel és több mint félmilliónyi tartós külföldi munkára szegődő vagy kertelés nélkül kivándorló fiatal magyarral, azaz minimum egymillióval kevesebb járulékfizetővel nem lehet biztosítani négyszázezerrel több nyugdíjas ellátmányát a ma megszokott (európai összevetésben szívszorítóan alacsony) szinten sem.
Erre az OECD legfrissebb jelentése is felhívja a figyelmet.
Ezért nem söpörheti a Magyar-kormány sokáig a szőnyeg alá a nyugdíjrendszer gondjainak valódi megoldását. Az eddig bejelentett intézkedések nem elegendőek az érdemi megoldáshoz, sőt, tovább nehezíthetik a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát.
A cikk szerzője Dr. Farkas András, a NyugdíjGuru News alapító-főszerkesztője.
Címlapkép: Freepik
Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google Hírekben is!
Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!
