Belföld

„Nem durcás kisgyerekként kellene reagálni, hanem végre vissza kellene térni arra az útra, amelyen a rendszerváltozás után elindultunk” – interjú Bana Tiborral

Orbán és kormánya, akárcsak egy durcás kisgyerek több mint egy éve húzza-halasztja Svédország NATO-csatlakozásának ratifikációs folyamatát. Vajon miért?

Az elmúlt hónapokban folyamatosan gáncsolja, számos egymástól független, egymásnak ellentmondó, s egyre gyermekesebb indokokkal igyekeznek azt hátráltatni. Orbánnak egy igazi nagypályás társa is akadt ebben a játszmában, maga a török elnök, Erdogan, aki viszont bő egy hete bejelentette, hogy jóváhagyja a ratifikációs folyamat török részről történő elindítását.

A Fidesz és annak szatellit pártja – a társadalomban mérhetetlen támogatottsággal rendelkező –, KDNP viszont továbbra is kivár. Az okokról és a lehetséges kimenetelről Bana Tibort, a Mindenki Magyarországa Néppárt alelnökét kérdeztem.

Toók László Flórián: Egy hete annak, hogy Erdogan török elnök elindította a svéd NATO-tagság ratifikációját, ezzel pedig elég kínos helyzetbe hozva Orbánt és a magyar kormányt. Mit gondol, mi az oka annak, hogy még csak napirendi pontra sem veszi a magyar országgyűlés a svéd NATO csatlakozás ratifikációjának lehetőségét? Tekintettel arra is, hogy már a törökök is rábólintottak.

Bana Tibor: Sajnálatos módon a magyar kormány egyáltalán nem az európai és a magyar biztonság- és geopolitikai érdekek mentén hozza meg döntéseit. Magyarországnak elemi érdeke lenne a nyugati kapcsolataink erősítése, és annak jelzése, hogy megbízható tagjai vagyunk az EU és a NATO szövetségi rendszerének. A kínai és az orosz kapcsolatok azonban előbbre valók ennél Orbánék számára – még akkor is, ha ennek a magyarok látják kárát.

TLF: Korábban azt hallhattuk szakértőktől, hogy mind Törökország, mind pedig Magyarország politikai hasznot akar kovácsolni a ratifikáció hátráltatásával. Szerintük ez a törököknek sikerült is. Milyen politikai vagy egyéb hasznot remélhetett Orbán?

BT: A politika természetesen alkukról is szól – ezzel önmagában még nem is lenne gond. A probléma az, hogy miközben még Törökország is Nyugat-barát lépéseket tett az elmúlt időszakban, Magyarország egyre erőteljesebben elszigetelődik az EU-n és a NATO-n belül. A lengyel választások eredményeként mára egyedül Szlovákia maradt meg partnerként Orbán számára. A magyar miniszterelnök zsarolása alapvetően az uniós források megszerzésére irányulhat, de ahhoz a jogállamiság és az európai értékek irányába, nem pedig azokkal ellentétesen kellene lépéseket tennie.

TLF: A nyílt párbeszéd helyett Orbánék hónapról hónapra különböző mondvacsinált okokra hivatkoznak, amivel gyakorlatilag folyamatosan gáncsolják Svédország NATO- csatlakozását. Hivatkoztak már korábban arra, hogy a svédek élesen bírálták a magyarországi demokratikus berendezkedés mikéntjét, most pedig egy évekkel ezelőtti dokumentumfilmre hivatkoznak. Nem gyerekes ez egy kicsit? Ön szerint mi lehet a valódi oka annak, hogy Orbánék még csak napirendre sem tűzik a svédek ratifikációját? Esetleg egy jolly joker kártyaként tekint a kérdésre, amivel zsarolhatja az EU-t?

BT: Ahogy előző válaszom végén is utaltam rá, nagyjából erről lehet szó. A magyarországi demokratikus berendezkedés bírálatára nem durcás kisgyerekként kellene reagálni, hanem végre vissza kellene térni arra az útra, amelyen a rendszerváltozás után elindultunk. Erre azonban sajnos nem látok esélyt, mert nyilvánvaló, hogy az Orbán-rendszer fennmaradása szempontjából a kínaiaknak és az oroszoknak való teljes behódolás a kormány érdeke. Ez nem sok jóval kecsegtet a jövőre nézve, ezért is lenne szükség egy politikai generációváltásra és nagytakarításra, amit a Mindenki Magyarországa Néppárttal szorgalmazunk.

TLF: Az interjút köszönöm Bana Tibornak, a Mindenki Magyarországa Néppárt alelnökének.

Címlapkép: Országgyűlés Hivatala

Toók László Flórián

Toók László Flórián újságíró, a Közbeszéd alapító-főszerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?