Hankó Balázs: Célunk, hogy hivatást és karriert biztosítsunk a magyar fiataloknak

A magyar szakképzés és felsőoktatás átalakítása arra a szemléletre épült, hogy a képzések a jelen kor munkaerőpiaci kihívásaira reagáljanak. Az innováció alappillére az egyetemi tudományos szcéna, melynek együttműködése az ipari szereplőkkel mindkét fél és a magyar gazdaság számára is komoly hozzáadott értéket és növekedést jelent. Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter a hazai innováció stratégiai kérdéseiről beszélt a Világgazdaságnak.

A versenyképesség egyre égetőbb kérdés az Európai Unió számára, mert mind az Egyesült Államok, mind egyes ázsiai országok messze elhúztak Európától. Ebben a kontextusban hogyan értelmezhető a magyar társadalom innovatív potenciálja?

ontsuk két részre a kérdést! Már régóta mondjuk, hogy az Európai Unióban versenyképességi probléma van, kátyúba került. Erre a Draghi-jelentés rá is erősített. De ha az adatokat nézzük, még nyilvánvalóbbá válik a helyzet. Ha Európa termelékenységét és versenyképességét hasonlítjuk össze, akkor 1995-ben az amerikai 95 százalékánál voltunk, most 80 százaléknál tartunk. Ha a világ vezető tech cégeinek a sorrendjét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az első ötvenben csak négy európai van. Az innovációhoz kockázati tőke kell. Kockázati tőke 5 százalékban van az EU-ban, 52 százalékban az USA-ban, 40 százalékban Kínában.

Erre az szokott lenni az ellenérv, hogy de a tudományos teljesítmény!

Az Európai Unió tudományos teljesítményben a korábbi 25 százalékról 18 százalékra esett vissza egy bő évtized alatt. Tehát innovációban, tudományos tevékenységben és versenyképességben is lemaradtunk.

Ennek a hátterében megjelenik a mindent romboló ideológiai irány, amelyet Brüsszel képvisel, és amely a közösséget, az identitást és az alapértékeket rombolja: a woke, a cancel culture és a családüldözés. Ezek mind rontják a versenyképességet.

Ugyanis versenyeket csak erős közösségek, csapatok tudnak nyerni csakúgy, mint a sportban. Ezért mondjuk azt, hogy az erős családok alkotnak a nemzeti kultúra összetartó erején keresztül erős nemzetet, ami pedig az erős Európa alapja. Uniós elnökségünk során két fontos területre akartuk a tagországok figyelmét felhívni, az egyik a versenyképességi fordulat szükségessége, a másik a család értékének megjelenítése, a demográfia volt. Nagy siker, hogy a budapesti deklarációba foglaltuk, hogy a GDP 3 százalékát kell kutatásra és innovációra költeni, és emellett le kell építeni az innovációt fékező bürokráciát.

Azt is megfogalmaztuk, hogy csökkenteni kell az európai uniós országok kutatási és innovációs finanszírozása közötti különbséget. És ezt a különbséget nemhogy csökkentené, de tovább növeli az EU-s kutatási támogatások eloszlása: ha megnézünk egy nyugat-európai országot, ott kutatóarányosan ötszörös, lakosságarányosan közel tízszeres finanszírozáshoz férnek hozzá ezekből a forrásokból, mint egy közép- vagy kelet-európai országban. Ha megnézzük valamennyi 2004 után csatlakozott EU-tagországot – mi is ide számítunk –, akkor is azt látjuk, hogy a lakosság 24 százalékát adjuk, az európai uniós kutatási finanszírozásból mégis csak 8 százalékhoz jutunk hozzá.

Mi a megoldás? Mert nemzetközi konzorciumok nélkül nem boldogulnak ezek az országok, a tudományos tevékenységben mindig össze kell állni nagy, erős szereplőkkel.

Ez így van. A konzorciumokba be-beengednek bennünket, itt azzal hoztunk újat, hogy új kutatási programot indítottunk HU-rizont névvel. Igaz, ennek lökést adott az is, hogy a kutatóinkat jogtalanul zárta ki Brüsszel a Horizon nevű uniós kutatási programból. Itt magyar egyetemek vezetik a kutatást olyan témákban, amelyek fontosak nekünk, és ide a világ vezető egyetemeinek kutatócsoportjai csatlakoznak be, mint például a Stanford, a Szingapúri Nemzeti Egyetem vagy akár Cambridge. Ezekben a kutatásokban a magyar egyetemek teremtenek hidat amerikai és ázsiai egyetemek között. Ennek lényege, hogy a gazdasági semlegesség előtt kutatási semlegesség kell, ezt segítjük ezzel a programmal.

A tavalyi fél év során uniós ajánlást fogadtattunk el arról is, hogy olyan innovációkra, kutatásokra van szükség, amelyeknek direkt gazdasági, társadalmi hatásuk van, mert ez az adott nemzet és azon keresztül Európa érdeke. A másik ajánlás, amit megfogalmaztunk, a stratégiai partnerség az oktatás területén, más néven a magyar modell. Ami azt jelenti, hogy a szakképző intézményeknek, a felsőoktatási intézményeknek és az ipari szereplőknek, a gyáraknak együtt kell működniük. Egész Európa szenved a munkaerőhiánytól. Ha ez így van, akkor olyan képzéseket kell indítani, amelyek kielégítik a munkaerőigényeket.

A kockázati tőke relatív gyors hasznot remél, de a politika hogyan gondolkodik az innovációra költött forintok megtérüléséről?

Egy innováció sikeres piacravezetéséhez több mindenre szükség lehet: finanszírozásra, amely egyrészt jelenti az állami támogatásokat, másrészt a piaci forrásokat, a kockázati tőkét, de emellett tudásra, amelyet tipikusan az egyetemek tudnak biztosítani, és a különböző szereplők közötti együttműködésre. Épp ezért hoztuk létre a Nemzeti Innovációs Ügynökséget, hogy a különböző szereplők között kapcsolatot teremtsünk, és a startupokat, spin-off cégeket piacra segítsük. Az állami pályázatok is azt szolgálják, hogy ösztönözzék a magyar kkv-egyetem-kutatóintézet, vagy a nagyvállalat-kutatóintézet-egyetem együttműködéseket.

De itt is fordítottunk egyet a logikán, mert az mondtuk, hogy a gazdasági szereplőnek kell megkeresnie az egyetemet. Az egyetemek versenyezzenek a gazdasági szereplőért, lépjenek ki a kutatói gondolkodásból, a piacosíthatóságot helyezzék előtérbe.

Az idei évben is folytatjuk ezeket a pályázatokat, nem kevesebb mint 131 milliárd forintot szánunk vállalati innováció támogatására, ennek részeként az egyetemi-piaci együttműködésekre. Elindítottuk a kooperatív doktori képzést, aminek az a lényege, hogy a doktorandusz részben az egyetemen, részben egy ipari szereplőnél végezze a kutatást. A Neumann János programnak pont ez volt az egyik célja: a szabadalom doktorit ér.

Milyen mértékben nőtt a szabadalmak száma?

Dinamikus növekedést látunk: az elmúlt 3 év alatt 77-ről 143-ra emelkedett, azaz több mint 85 százalékkal nőtt a szabadalmak száma az egyetemeken. De az új pályázati kiírásoknál és az egyetemek teljesítményösztönzésénél mi már ott tartunk, hogy a szabadalomból származó bevételt is figyeljük, mert itt térül meg az, amit az állami költségvetés befektetett. Fontos célunk, hogy ezen szabadalmakat minél nagyobb mértékben vigyék technológiai magyar kisvállalatok innovatív termékek formájában a nemzetközi piacokra.

Kiemelt eredménynek tartom, hogy az elmúlt tíz évben megháromszoroztuk a kutatás-innovációs ráfordításokat, ez eléri az 1042 milliárd forintot. Célunk, hogy ezt tovább növeljük.

A doktoranduszok számát öt év alatt közel megdupláztuk, jelenleg 11 ezer körüli a számuk. Kiváló külföldi fiatalokat vonzunk ide, hiszen közel minden harmadik doktorandusz külföldi. Ki kell emelnem azt is, hogy tíz év alatt a kutatók-fejlesztők száma is megduplázódott, most egymillió lakosra vetítve 6500 főnél tartunk. De ahhoz, hogy a versenyképességi fordulat kiteljesedjen – és 2030-ra Európa tíz leginnovatívabb országa közé kerüljünk – az kell, hogy 9000 kutató-fejlesztő jusson egymillió lakosra, és kell az is, hogy több kkv innováljon. Jelenleg minden harmadik kkv innovál, de az lenne a cél, hogy minden második tegye ezt. Éppen ezért célunk, hogy a kkv-kat segítő pályázataink minél több kkv-t érjenek el. Számításaink szerint a 131 milliárd forint akár 2500 vállalkozásnak is segíthet innovációs fejlesztésekben. Ebben a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával és a Magyar Innovációs Szövetséggel indulunk közös országjárásra.

Az innováció alapvető bázisa a felsőoktatás, február 15-én kell beadni a jelentkezéseket. A kormányt azért is gyakran kritizálják, hogy szűkíti az egyetemisták számát, sőt mindenkiből akkumulátorgyári munkást akar csinálni. Azt akar?

Akkor sikeres egy fiatal, ha azt érzi, hogy előrelép, ha olyan munkája van, amelyben jól érzi magát, jó keresete van, és azt érzékeli, van értelme annak, amit csinál. A fiatalok sikere a nemzet sikere. Hivatást adunk, a munkaerőpiacra készítünk fel, a munkaerőpiaci igényekre optimalizálva a képzést. Szakmát, hivatást adunk a fiatalok kezébe a szakképzésben és a felsőoktatásban is. Olyan hivatást, amelyet ő választ, és egyúttal lefedi a magyar munkaerőpiac igényeit. Ebben nagyot léptünk előre. Több mint 300 ezren tanulnak a magyar szakképzésben, világversenyeket nyernek a fiatalok, a világ szakképzései között a tizedik helyen állunk. (via vg.hu)

Címlapkép: MTI/ Balogh Zoltán

Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!