Belföld

Fiatalok: „Miért kéne becsoportosítani bárkit bárhová nemi előítéletek alapján?”

A nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenségek már óvodáskorban elkezdődnek, az óvodáink és iskoláink pedig megerősítik az azok alapjául szolgáló káros elvárásokat és sztereotípiákat. Eközben a fiatalokat nagyon is érdekli a téma és tanulni is szeretnének róla, de ebben nem nagyon számíthatnak a tanáraikra – derül ki többek között az Amnesty International Magyarország legújabb kutatásából.

A felmérés során a szervezet az óvodától egészen középiskoláig elemezte a nemi sztereotípiák megjelenését és azok pályaválasztásra gyakorolt hatásait. A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézettel készített fókuszcsoportos vizsgálataik az óvodás és általános iskolás korcsoport esetében a szülők és a pedagógusok szempontjaira tértek ki, a középiskolások esetében pedig a tanárok fókuszcsoportos interjúit a diákokkal készített online kérdőív egészítette ki.

A kutatás ide kattintva letölthető.

Szorongó fiatal nők

A vizsgálatban résztvevő fiatalok kiugró többsége (92%) szerint nem szabadna, hogy a nemi identitás határozza meg a munkahelyi lehetőségeket, ugyanakkor még így is hozzávetőleg minden harmadik középiskolás kitöltő az otthonhoz kapcsolódó feladatokat köti a nőkhöz, a pénzkeresetet pedig a férfiakhoz. A válaszolók többsége észleli a nők munkaerőpiaci hátrányos megkülönböztetését, így nem meglepő, hogy sokukat aggodalommal tölti el, ha a jövőbeni megélhetésére gondol.

Az iskolai tapasztalatok esetében fontos eredmény, hogy a kitöltők hozzávetőleg 70%-a a tantárgyak és a szakmák tekintetében is tapasztalt már nemi alapú megkülönböztetést, közel 40%-uk pedig a neme miatt az igazságtalan bánásmód más típusaival is szembesült mind a tanárok, mind az osztálytársak részéről.

A szakmák és a kedvelt tantárgyak esetében az látható, hogy melyek azok a tárgyak, amiket az iskolában az egyes nemekhez társítanak, és ezek milyen hatással vannak a szakmai jövőképre. Ahogyan a humán tárgyakat a lányokhoz rendelik, kedvelt tantárgyaik és a jövőképük is azokhoz kapcsolódik. Ez látható a fiúk esetében is, például az informatika és mérnöki területek kapcsán. Emellett a szakmák esetében intő jel az is, hogy az olyan alapvető fontosságú, de anyagilag és társadalmilag alulértékelt hivatásokat, mint a pedagógia és az egészségügyi gondozás, csak elenyésző százalék nevezte meg, amikor a szakmai érdeklődéséről kérdeztük.

További aggasztó eredmény, hogy a fiatalok 65%-a nem hallott még tanóra keretében a munkaerőpiaci nemi alapú diszkriminációról, sőt 43%-uk a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés semmilyen típusáról sem. 10 válaszadóból 9 hallott már arról, hogy fontos a nemek közötti esélyegyenlőség megteremtése, azonban elsősorban a közösségi médiából tájékozódtak (82%), jóval csekélyebb arányuk (36%) jelölte meg a tanárokat információforrásként.

A fiatalok tehát szeretnének többet tudni a nemek közötti egyenlőségről, arról, hogy azt miként érhetjük el közösen, hogyan lehet rendszerszintű változást elérni, mert ahogyan ők is írják:

“A társadalomnak kéne megváltoztatnia a világnézetét a nőkről meg a férfiakról. Miért kéne becsoportosítani bárkit bárhová nemi előítéletek alapján?”

A kutatás egy átfogó tanároknak, szülőknek és diákoknak szóló képzési program alapjául is szolgál, amelynek keretében oktatási és tudásbővítő programokat dolgozott ki az Amnesty International Magyarország a Nők a Tudományban Egyesülettel, illetve az Emberség Erejével Alapítvánnyal együtt.

A tanároknak készülő tréningre már várják a jelentkezőket.

Toók László Flórián

Toók László Flórián újságíró, a Közbeszéd alapító-főszerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük