Egy kérdés, ami mindent megváltoztathat: mi lenne, ha a karácsony a szeretetről szólna?
Ezt a kérdést kevesen teszik fel karácsonykor – pedig mindent megváltoztat.
Karácsony közeledtével szinte észrevétlenül gyorsul fel körülöttünk a világ. Bevásárlóközpontok zsúfolt folyosói, villogó kirakatok, akciók és listák határozzák meg a napokat, miközben egyre többen érzik azt a nyomasztó kérdést: vajon eleget adtam, elég drága, elég különleges lesz az ajándék? Pedig a karácsony valódi üzenete soha nem erről szólt. Az ünnep lényege nem a csomagolópapír alatt rejtőző tárgyakban, hanem az egymás felé fordulásban, a szeretetben és az együtt töltött idő értékében rejlik.
A karácsony eredetileg a megérkezés ünnepe. Megérkezünk egymáshoz egy hosszú, rohanással teli év után, megérkezünk önmagunkhoz, és megérkezünk ahhoz a felismeréshez, hogy mi az, ami igazán számít. A szeretet nem mérhető forintban vagy euróban, mégis ez az egyetlen dolog, amelynek értéke évről évre csak nő. Egy őszinte ölelés, egy figyelmes beszélgetés vagy egy közösen eltöltött este sokkal mélyebb nyomot hagy bennünk, mint bármilyen drága ajándék.
Sokan úgy érzik, hogy az ajándék a szeretet mércéje, pedig valójában csak egy szimbólum. Egy tárgy önmagában nem tud pótolni elmaradt beszélgetéseket, el nem mondott mondatokat vagy együtt nem töltött órákat. A karácsony viszont kivételes lehetőséget ad arra, hogy megálljunk, és végre figyelmet adjunk egymásnak. Amikor valóban jelen vagyunk, nem a telefonunkat nézzük, nem a következő feladat jár a fejünkben, hanem meghallgatjuk a másikat, akkor történik meg az igazi ajándékozás.
Az együtt töltött idő azért is felbecsülhetetlen, mert megismételhetetlen. Egy közös vacsora, egy társasjáték, egy régi történet felelevenítése vagy egy csendes séta a téli utcákon olyan emlékeket teremt, amelyek évekkel később is mosolyt csalnak az arcunkra. Ezek az élmények nem kopnak el, nem mennek tönkre, és nem kerülnek a szekrény mélyére. Velünk maradnak, és erőt adnak a hétköznapokban is.
A pénz természetesen része az életünknek, de karácsonykor különösen fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy nem az anyagi lehetőségeink határozzák meg az ünnep értékét. Egy egyszerű, szeretettel készített vacsora, egy kézzel írt levél vagy egy közösen eltöltött délután sokkal többet jelenthet, mint egy drága, de lélektelen ajándék. A szeretet nem a bankszámlánkon múlik, hanem azon, mennyire vagyunk képesek nyitott szívvel jelen lenni egymás életében.
Karácsonykor gyakran kerülnek elő régi sebek, hiányok és fájdalmak is. Éppen ezért az ünnep lehetőséget ad a gyógyulásra, a megbocsátásra és az újrakezdésre. Egy őszinte beszélgetés, egy bocsánatkérés vagy egy megértő gesztus sokkal nagyobb ajándék lehet, mint bármi, amit boltban megvásárolhatunk. Ezek a pillanatok erősítik a kapcsolatokat, és segítenek abban, hogy ne csak túléljük, hanem valóban megéljük az ünnepet.
A karácsony igazi fénye nem a díszekből, hanem az emberi kapcsolatokból árad. Amikor időt szánunk egymásra, amikor figyelünk, meghallgatunk és szeretettel fordulunk a másik felé, akkor válik teljessé az ünnep. A szeretet az az érték, amely nem fogy el attól, ha megosztjuk, sőt: minél többet adunk belőle, annál több lesz belőle.
Talán idén érdemes kevesebb hangsúlyt fektetni arra, mi kerül a fa alá, és többet arra, kik állnak körülötte. Mert amikor évekkel később visszagondolunk a karácsonyokra, nem az ajándékok árát fogjuk felidézni, hanem az együtt töltött időt, a nevetéseket, a meghitt pillanatokat és azt az érzést, hogy szerettek voltunk. És végső soron ez az, ami igazán számít.
Címlapkép: senivpetro/Freepik
Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!
Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!
