Belföld

A legnagyobb titokban jött ki a börtönből Galambos Lajcsi

Nemcsak az iskolások számára kezdődött meg a vakáció: július 1-jén Galambos Lajos is szabadult! Az ország trombitása végleg – legalábbis a reményei szerint – maga mögött hagyhatta a börtönt, és a baracskai fogházból áttette a székhelyét a boldogasszonypusztai birtokára!

Pedig a múlt héten még több forrás is egybehangzóan állította, hogy elutasították Lajcsi reintegrációs kérését, és nem engedik 14 hónap után a rácsok mögül, ahová gáz-, villany- és vízlopás miatt küldték 3 év 6 hónapra. A jelek szerint egy újabb, utolsó fellebbezés megtette a hatását, és ha egyelőre nyomkövetővel is a bokáján és a saját birtoka foglyaként, de friss levegőt szívhat.

Amikor 2016 januárjában az előzetes letartóztatásból szabadult a székesfehérvári börtönből, hatalmas médiafelhajtás kísérte, amint kilépett a méretes vaskapun. Ezúttal minden más volt: a mulatós sztár a legnagyobb titokban, még sötétben, hajnali négy órakor lépett ki hétfőn a baracskai börtön kapuján.

– A reintegrációs kérelem minden feltétele adott volt, ám valamiért első fokon a bíróság nem látta biztosítottnak a társadalmi életbe való fokozatos visszatérésemet, ezért volt szükség egy újabb, kibővített beadványra. Erről aztán nem egy bíró, hanem egy bírói tanács döntött, szerencsémre kedvezően – kezdte a Blikknek az immár otthonában tartózkodó Lajcsi. – Amikor közölte velem a bv., hogy 14 hónap után kiengednek, szívemben-lelkemben elérzékenyültem, de nem mutattam ezt ki. Aztán, amikor magam maradtam, akkor kiszakadt belőlem minden, amit elfojtottam az elmúlt hónapokban. Furcsamód, a következő pillanatban aztán megijedtem, hiszen 432 napon keresztül fix program szerint éltem az életemet: fél ötkor keltem, meghatározott időben reggeliztem, ebédeltem, megadott időben jártam orvosi vizsgálatra. Most viszont az “ismeretlenbe”, a “bizonytalanba” kellett kijönnöm…

Amint megtudta a hírt, elsőként a kisebbik fiát, Istvánt hívta, hogy elújságolja, kiengedik. Ezúttal nem volt nagy felhajtás, a legnagyobb titokban hagyta el a hajnali órában a baracskai bv.-intézetet.

– A két fiam, István és Lala jött értem, otthon pedig várt minket a kislányom, Bogika. Sok mindenről lemaradtam az életükben, hiszen két hete volt Lala diplomaosztója külföldön, Bogika tervezői karrierje pedig igencsak beindult, nemrég megnyitotta az első saját bemutatótermét. Volt tehát miről beszélgetnünk itthon. A kedvenc ételeimmel vártak, falusi májgaluskaleves, rakott krumpli, rántott hús és lecsó, de csak pár falatot tudtam enni – jól laktam azzal, hogy őket láthattam. Kiültünk a teraszra, és órákon át csak beszélgettünk, meséltek magukról, de sokszor percekig csak hallgattunk és egymást néztük. A nagy csendben azok a pillanatok is beszédesek voltak. Azt láttam rajtuk, hogy nagyon önállóak lettek az elmúlt időszakban. Amikor elköszöntünk egymástól 14 hónappal ezelőtt, a gyermekeimet öleltem meg, most viszont már kész felnőttek ültek ott velem.

Lakatos Péter/MTI/MTVA

(via Blikk.hu)

Közbeszéd

Közbeszéd | Hírek, tények és vélemények

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük