A halálos ágyán is Csokonait emlegette Lilla alias Vajda Julianna
Pontosan 169 éve hunyt el az egyik legjelentősebb magyar költő, Csokonai Vitéz Mihály nagy szerelme, Vajda Julianna, aki a Lilla-ciklus verseinek ihletője volt. Az irodalomkedvelő nő viszonozta Csokonai érzelmeit, amit az édesapja nem nézett jó szemmel, és a lányát inkább egy tehetős kereskedőhöz adta feleségül. Vajda Julianna már sohasem volt boldog a kilenc hónap után véget ért Csokonai-szerelmet követően, a költővel a szakítás után is kapcsolatban maradt, és még a halálos ágyán is őt emlegette. Nádudvari Péter írása – írja a wmn.hu.
Egy csallóközi, ma már Szlovákiához tartozó faluban, Ekelen látta meg a napvilágot Vajda Julianna 1776. október 26-án. Apja, aki hajóács és gabonakereskedő volt, hamar tekintélyes vagyonra tett szert, és családját egy idő után Komáromba költöztette, mert gyerekei jövőjét ebben a gyorsan fejlődő városban látta biztosítottnak. A férfi a munkája miatt sokat volt távol, az anya pedig, aki a visszaemlékezések szerint a „szelíd jóság és engedelmesség megtestesítője” volt, boldog családi légkörben nevelte a gyerekeit. (Ferenczy Miklós: Csokonai Vitéz Mihály múzsája, Lilla, Hévíz, 2003/3.)
Szerelem első látásra
A család Julianna nevű lánya fiatalkorától kezdve érdeklődést mutatott a költészet iránt, rendszeresen megfordult a város irodalomkedvelő társaságaiban. A visszaemlékezések szerint, Fábián Julianna komáromi költő szalonjában találkozott először Csokonai Vitéz Mihállyal, akit egyből megigézett a „szőke, kék szemű, gömbölyű arcú, egészséges, üde színű”, tizennyolc éves lány. A költő a megismerkedés pillanatát a következőképp örökítette meg A fogadástétel című versében:
Egy nyári estve Lillát,
A gyenge rózsaszájú,
A tűzszemű leánykát,
Megláttam, és azonnal
Látnom, szeretnem – egy volt.
Van, aki szerint Vajda Juliannát az édesanyja alaposan meg is verte, hogy ne merjen ellenszegülni a szülői akaratnak. Más források pedig arról írnak, a hosszú távollétek alatt maga a lány is megunta a várakozást, és a szülei is megerősítették abban, hogy jobb, ha elhagyja a „kóbor poétát.”
Amikor Csokonai „vérző szívvel” távozott Komáromból – Csurgóra költözött, ahol tanári állást kapott – „érzelmes-fájdalmas” búcsúlevelet írt múzsájának
– olvasható Az est hármaskönyve című kiadványsorozat 1939-ben megjelent számában.
„Lilim! Én tégedet még most is halálból szeretlek: még is Lilim! ah szeretett Lilim! ez a levelem utolsó – hozzád az életben. Most zárom be végképen azt az édes barátkozást, melyet véled szinte kilenc hónapig kóstoltam, s azt az örömöt, melyért irígyeim lehettek az angyalok. Most látod még egyszer és többé nem, annak a hív kéznek vonásait, mely a tieddel kérkedett, mely a te kezednek örökös leírásával kecsegtette magát.”
(Csokonai búcsúlevele Vajda Juliannához)
Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
Csokonai és Vajda Julianna állítólag a nő házassága alatt is kapcsolatban maradtak. A költő sokat időzött a Dunaalmáson lakó egykori szerelme közelében, időnként meg is látogatta, és a nyomtatásban megjelent verseskötetéből is adott neki. Az egyik találkozásukkor egy édesapjától örökölt pecsétgyűrűvel is megajándékozta.
Vajda Julianna – akinek a visszaemlékezések szerint a Csokonai-szerelem után már nem volt boldog élete – első férje halálát követően újra megházasodott, Végh Mihály református lelkipásztorhoz ment hozzá.
Hetvenkilenc éves korában hunyt el. A halálos ágyán az utolsó kívánsága az volt, hogy húzzák az ujjára a Csokonaitól kapott pecsétgyűrűt, és a költő búcsúlevelével, valamint a tőle kapott verseskötettel temessék el. Utolsó perceit a következőképpen írta le dr. Szénássy Zoltán:
„A halál felé induló Lilla utolsó szavaival és gondolataival Csokonaira emlékezett: »Ezt a zsoltárt a benne levő Lilla-dalokkal a fejem alá tegyétek, Csokonai emlékei ezek. Ezt a gyűrűt Csokonai adta, velem temessétek el«. Már alig mozdult az ajka, szinte hangtalanul rebegi a szavakat, és lelke már Csokonait öleli magához: »Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!«”
(via wmn.hu)
Fotó: Wikipédia