Így készül a tökéletes sütőtök, ahogy nagymamám készíti
Az ősz egyik legfinomabb ajándéka a sütőtök: édes, krémes, illatos és tele van napsütéssel. Gyerekkoromban minden októberben betöltötte a házat a sült tök illata – nagymamám ilyenkor a sparhelt ajtaját nyitva hagyta, hogy az édes, karamellás illat lassan szétáradjon a konyhában. Azóta is úgy készítem, ahogy ő tanította – egyszerűen, de szívvel.
A megfelelő sütőtök kiválasztása
A titok már a piacon kezdődik. Nagymamám mindig a sonkatököt kereste, mert annak a húsa narancssárga, édes és szaftos. A jó tök kemény héjú, nehéz, és ha megkopogtatjuk, mély, tompa hangot ad. A túl világos, puha héjú példányokat jobb elkerülni.
Előkészítés – egyszerű, mint régen
A sütőtököt hosszában kettévágjuk, a magokat kikaparjuk (de sosem dobjuk ki – megszárítva isteni csemege lesz belőlük). A tököt ezután nagyobb szeletekre vágjuk, mert így marad igazán szaftos. Nagymamám sosem pucolta meg teljesen a héját – szerinte abban van a legtöbb íz.
Fűszerezés és sütés
Nem kell túlzásba vinni: egy kevés só, néhány kanál méz vagy barnacukor, és egy leheletnyi fahéj bőven elég. A szeleteket tepsibe rakjuk, sütőpapírra, majd 200 °C-on sütjük kb. 45–60 percig, amíg szépen karamellizálódik a teteje, és a villa könnyedén beleszalad.
A sütés közben felszabaduló karamellás lé az igazi kincs: ettől lesz szaftos és csillogó a tök, amitől szinte szétolvad a szájban.
Tálalás – ahogy a nagyi csinálta
Amikor a tök megsült, nagymamám sosem várta meg, hogy kihűljön. Frissen, forrón tálalta, egy csipet durva sóval, és mellé mindig adott egy pohár hideg tejet. A kontraszt egyszerű, mégis tökéletes.
Címlapkép: Freepik
Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!
Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!
