Vajon tényleg elhozhatja az iráni rezsim bukását egy Izraellel vívott háború?
A hétvégén Irán nagyszabású rakéta- és dróntámadást indított Izrael ellen, és bár Teherán mindent megtett, hogy az akció inkább erődemonstráció, mintsem valódi fenyegetés legyen, felsejlett egy Irán és Izrael közötti háború rémképe. A 2022-ben kitört heves tiltakozások után az iráni társadalom mély politikai apátiába süllyedt, amit jelez a márciusi parlamenti választásokon való rekordalacsony részvétel.
Eközben a keményvonalasok egyre fontosabb pozíciókat szereznek a politikában, minden arra mutat tehát, hogy a rezsim a konszolidáció helyett a lakossággal és a külfölddel való konfrontációt választja. A mélyben azonban forrnak az indulatok az iráni vezetéssel szemben, amely jogosan tart attól, hogy egy Izraellel való háború újra fellobbanthatja az elégedetlenség szikráit.
Tiltakozások után apátia
2022. szeptember 16-án egy 22 éves kurd nő, Mahsza Amini életét vesztette egy teheráni kórházban, miután három nappal korábban az iráni erkölcsrendészet letartóztatta, mert nem viselte az iszlám köztársaságban kötelező női fejkendőt, a hidzsábot. Bár a hivatalos verzió szerint szívinfarktusban vesztette életét, nagyon valószínű, hogy az erkölcsrendészet tagjai súlyosan bántalmazták, és fejsérüléseibe halt bele.
Mahsza Amini halálát követően
ÓRIÁSI TILTAKOZÁSOK TÖRTEK KI IRÁN-SZERTE, 1979-ES MEGALAKULÁSA ÓTA AZ EGYIK LEGNAGYOBB KIHÍVÁS ELÉ ÁLLÍTVA AZ ISZLAMISTA REZSIMET.
A karhatalom 2023 tavaszára aztán elfojtotta a demonstrációkat, az iráni vezetés pedig súlyosan megtorolta a rendszer elleni lázadást. (Habár egy kisebb enyhülés volt az erkölcsrendészet szerepét illetően, néhány napja újra megerősödött a hidzsábot nem viselő nők elleni fellépés.) A bosszú és az elnyomás megtörte a lakosság rezsimmel kritikus részét, amely – mint bukott forradalmak után oly sokszor – politikai apátiába süllyedt.
A társadalmi közöny mértékét kiválóan mutatta az idén március 1-jén megtartott parlamenti választás, amely
AZ 1979 ÓTA LEGALACSONYABB RÉSZVÉTELT HOZTA: A VÁLASZTÁSRA JOGOSULTAK MINDÖSSZE 41 SZÁZALÉKA JÁRULT AZ URNÁKHOZ.
Ez még az eddigi mélypontnál, a 2020-as 43 százaléknál is alacsonyabb, és azt jelezheti, hogy a lakosság egy jelentős része nem érzi a súlyát a szavazatának. A voksoláson részt vevők 8 százaléka, az összes választásra jogosult 3 százaléka ráadásul érvénytelen szavazatot adott le, aminek nagy része szintén protestszavazatnak tekinthető, így érvényesen a lakosságnak csak mintegy 38 százaléka szavazott. Egyes ellenzéki csoportok a választások bojkottjára is felszólítottak.
Bár a teokratikus vezetésű Iránban a parlamenti választásoknak koránt sincs akkora jelentősége, mint egy parlamentáris demokráciában, sőt a perzsa államban a Nyugaton jól ismert szervezett pártok sincsenek, a voksolás elvileg alkalmas lehet a közhangulat lemérésére. Ezúttal azonban a legjobb mérőszámnak a részvétel bizonyult, ugyanis szemben a korábbiakkal, amikor a rezsim által jóváhagyott, de a rendszerrel szemben kritikus jelöltek nagyobb számban juthattak be a törvényhozásba,
MOST A REFORMISTA POLITIKUSOK NAGY RÉSZE VAGY ELEVE NEM IS INDULHATOTT EL, VAGY TILTAKOZÁSUL NEM INDULT EL A VÁLASZTÁSOKON.
Egy tavalyi törvénymódosítás értelmében a választásokat felügyelő 12 tagú Őrök Tanácsa már nemcsak a választások előtt törölhet jelölteket, hanem a győztes jelöltet utólag is kizárhatja a versenyből.
Előretörőben a keményvonalasok
A 290 tagú iráni parlamentben 285 képviselőt választanak közvetlenül, 5 hely a vallási kisebbségek képviselőit illeti. A közvetlenül választott képviselők egy részét egyéni választókerületekben, másik részét többtagú választókerületekben választják. Az egyéni választókerületekben több indulóból egyetlen győztes lehet; ha senki nem éri el a 25 százalékos szavazatarányt, második forduló jön.
A többtagú választókerületeket a 25 százalékot kapott indulókból töltik fel, és akkor kerül sor második fordulóra, ha nem sikerül az összes helyet feltölteni a szavazatok legalább negyedét megszerző jelöltekből. A március 1-jei választáson 245 mandátum sorsa dőlt el, a maradék 45 helyről a május 10-én esedékes második fordulóban szavaznak.
Az első fordulóban 138 helyet szereztek a rendszert támogató és annak támogatását élvező konzervatívok és keményvonalasok, míg a többi mandátum függetlenek és reformisták között oszlott meg. A rezsim parlamenti többsége tehát stabil, a mostani választás nem is ebben hozott újat, hanem abban, hogy megerősödtek az úgynevezett keményvonalasok.
A keményvonalasok tömörítő csoportosulás az Iszlám Forradalom Stabilitásának Frontja, amit Kitartás Frontnak is neveznek. A csoportot 2011-ben alapították az akkori radikális elnök, Mahmud Ahmadinedzsád emberei, és a 2013-as helyhatósági választásokra már saját jelölteket állítottak. Bár teljesen nem szakítottak a rendszer fő bázisát jelentő konzervatívokkal, a két csoport közötti különbségek nyilvánvalók.
Mind a konzervatívok, mind a keményvonalasok iszlamisták, és a rendszer jelenlegi formájában történő megőrzésében érdekeltek, csakhogy míg a hagyományos konzervatívok összességében pragmatikus politikát folytatnak, addig a keményvonalasok semmilyen kompromisszumra nem hajlandók. Bár a retorikában nagy eltérések nincsenek, a gyakorlatban a konzervatívok a külpolitikában jóval tárgyalókészebbek, az iráni társadalom irányába – például a fejkendőviselést illetően – pedig sokkal elnézőbbek, mint a minden engedményt az iszlám forradalom elárulásának tekintő keményvonalasok. Utóbbiak élesen ellenezték az iráni atomalkuról a mérsékelt Hasszán Roháni elnöksége alatt kezdődött nemzetközi tárgyalásokat is.
A Kitartás Front számára nagy győzelmet jelentett az általuk is támogatott Ebrahim Raiszi 2021-es elnökké választása, melyet követően több emberük is fontos pozíciót szerzett a politikai vezetésben. Bár többségbe nem kerültek, növekvő erejüket kihasználják a rendszer „megtisztítására”, például számos mérsékeltnek tartott professzort távolítottak el iráni egyetemekről, a tisztogatásokat „második kulturális forradalomnak” nevezve. Emellett lényegében ellenőrzésük alá vonták az állami televíziót is.
A Kitartás Front legfőbb bázisát Teherán jelenti, vidéken egyelőre nem annyira számottevő a támogatottságuk. A március 1-jei választásokon a fővárosban igen komoly győzelmeket arattak. A teheráni voksoláson a három legtöbb szavazatot keményvonalas jelölt kapta; a parlament eddigi elnöke, a mérsékelt konzervatívnak tekinthető Mohamed Bakir Kalibaf csak a negyedik helyet tudta megszerezni. Az első helyezett, Mahmud Nabavian akár a házelnöki tisztséget is elnyerheti.
Hogyan hat mindez az iráni rezsim stabilitására?
Iránban tehát a következő kép rajzolódik ki: egyre többen maradnak távol a politikától, ennek következtében viszont a lelkes támogatókat maguk mögött tudó szélsőségesek egyre erősebbek lesznek. A rendszer tehát folyamatosan radikálisabb irányba tolódik el, miközben mind többen ábrándulnak ki a rendszerből, és válnak passzívvá.
Ahogy az International Crisis Group választási elemzése kifejti:
EGYRE NAGYOBB A SZAKADÉK AZ ÁLLAM ÉS A TÁRSADALOM KÖZÖTT, ÉS HA EZ A TÖRÉSVONAL TOVÁBB NŐ, AZ MINDINKÁBB FENYEGETI AZ ORSZÁG STABILITÁSÁT.
Ha az állam növeli az elnyomást, és egyre szigorúbb törvényeket kényszerít a lakosságra, eljöhet az a pont, amikor ismét társadalmi robbanás következik be. Más kérdés persze, hogy ez elvezethet-e az immár 45 éve fennálló iszlamista köztársaság bukásához.
További problémát jelent, hogy a legfőbb iráni vezető, Ali Hámenei ajatollah már 84 éves, így egyre élesebben vetődik fel utódlásának kérdése. Bár több név is felröppent már mint lehetséges utódja, egy olyan sincs, akit hasonló elfogadottság övezne, mint a jelenlegi vezetőt. Az új vallási-politikai vezetőt a Szakértők Gyűlése nevű szerv fogja kijelölni, amelynek tagjait 8 évre választják meg. A legutóbbi választást a parlamenti választásokkal egy időben, március 1-jén tartották, és a Szakértők Gyűlésében is egyértelmű rendszerpárti többség alakult ki, például a korábbi mérsékelt elnököt, Rohánit eleve ki is zárták a megmérettetésből.
Az ország gazdasági helyzete sem kifejezetten rózsás. Az Irán ellen hozott nemzetközi szankciók is komoly gátját jelentik a fejlődésnek, de más problémákkal is szembe kell néznie a rezsimnek. Az éves infláció 2021 óta folyamatosan 40 százalék fölötti, ezzel Irán 2021-ben, 2022-ben és 2023-ban is felkerült a legnagyobb pénzromlást bemutató államok nem éppen dicsőséges tízes listájára. Az iráni pénznem, a riál a hétvégi, Izrael elleni támadást követően elérte a mélypontját a dollárral szemben.
Mit hozhat az Izraellel szembeni konfrontáció?
Az iszlamista rendszer egyik fő ideológiai legitimációját Iránban az adja, hogy a síita vezetés magát állítja be Izrael, vagy ahogy ők mondják, a „kis Sátán”, a „cionista rezsim” legeltökéltebb ellenfelének és a palesztin ügy első számú zászlóvivőjének az iszlám világban. A zsidó állam és Irán között azonban egészen a hétvégi nagyszabású drón- és légitámadásig nem volt súlyosabb közvetlen konfrontáció, Teherán eddig alárendelt szövetségesein, proxyjain (Hezbollah, Hamász, Iszlám Dzsihád, húszik stb.) keresztül támadta Izraelt.
Az Economist szerint az iráni vezetés mindeddig a „stratégiai nyugalom” elvét követte Izraellel és az Egyesült Államokkal szemben: nem torolta meg komolyabban az iráni atomtudósok elleni izraeli merényleteket vagy Kászim Szulejmáni tábornok amerikaiak általi meggyilkolását. Az iráni elnök egy tanácsadója azonban az Izrael elleni támadást követően azt írta:
A stratégiai nyugalom időszakának vége.
A lap szerint a damaszkuszi iráni nagykövetség elleni (vélhetően) izraeli támadás után azért is került sor jelentősebb megtorlásra, mivel a keményvonalasok egyre nagyobb szerepet kapnak a rezsim vezetésében, és az eddiginél jóval határozottabb katonai fellépést követelnek. A Kitartás Front az iráni haderő elit erejében, a Forradalmi Gárdában is egyre több pozíciót foglal el. A keményvonalas tisztek jóval kevésbé pragmatikusak, mint az eddig domináns katonai vezetők, a háborúskodást alapvetően vallási harcként, szent háborúként fogják fel.
Miközben a rezsim az Izrael-ellenességet saját maga legitimálására használja, az iráni társadalom egy jelentős része nem akarja, hogy háborúba keveredjen az ország.
EGY HÁBORÚ NEMCSAK AZÉRT JELENTHET FENYEGETÉST IRÁNRA NÉZVE, MIVEL IZRAEL KATONAI KÉPESSÉGEI SOKKAL MODERNEBBEK, HANEM AZÉRT IS, MERT ISMÉT FELLOBBANTHATJA A RENDSZERREL VALÓ ELÉGEDETLENSÉG SZIKRÁIT.
A hétvégi támadás után teheráni házak falain olyan feliratok jelentek meg, mint hogy „Izrael, rombold le a legfőbb vezető házát!”, vagy „Csapj le rájuk, az irániak mögötted állnak!”. Néhány graffiti természetesen nem tekinthető reprezentatív közvélemény-kutatásnak, mindenesetre Teherán utcáin már megnőtt a rendőri jelenlét, ami mutatja, hogy a rezsim nemcsak katonailag, hanem társadalmilag is kockázatosnak tekint egy háborús eszkalációt. (via portfolio.hu)
Fotó: MTI/AP/Michael Gruber
