Borzalmas földrengés Amerikában! Az áldozatok száma már 3800-at is elérte

A földrengés remegése már elült, de Venezuelában a katasztrófa legsúlyosabb következményei még korántsem értek véget. A romok, a halottak és az otthon nélkül maradt családok mellett most egy újabb, alattomos veszély fenyegeti a túlélőket: a járványok terjedése. A nemzetközi egészségügyi szervezetek szerint a legnagyobb gondot most nemcsak a sérültek ellátása jelenti, hanem az is, hogy több tízezer ember került zsúfolt menedékhelyekre, ahol sok helyen akadozik a tiszta ivóvízhez való hozzáférés, hiányos a csatornázás, és nehéz fenntartani az alapvető higiénés körülményeket. A Pánamerikai Egészségügyi Szervezet, vagyis a PAHO arra figyelmeztetett, hogy a túlzsúfolt szállások, a rossz higiénés viszonyok és az ivóvízellátás problémái komoly egészségügyi kockázatot jelentenek a földrengés után – írja a Portfolio

A pusztító júniusi rengések után az országban már nemcsak mentési, hanem egészségügyi válság is kibontakozik. A hivatalos és nemzetközi beszámolók szerint a földrengések 3889 ember életét követelték, több mint 16 ezer ember megsérült, és közel 18 ezren maradtak otthon nélkül.

A földrengés után a betegségek jelenthetik a következő csapást

Egy nagy földrengés után az első órákban és napokban a romok alatt rekedt túlélők mentése, a sebesültek ellátása és a halottak azonosítása kerül a középpontba. Néhány hét elteltével azonban a veszély természete megváltozik.

A túlélők ekkor már nem feltétlenül a leomló épületektől félnek, hanem attól, hogy lesz-e tiszta víz, lesz-e működő mosdó, kapnak-e gyógyszert a krónikus betegek, jut-e orvos a lázas gyerekekhez, és meg lehet-e akadályozni a fertőzések terjedését.

Venezuelában pontosan ez a helyzet alakult ki. A PAHO szerint több mint 80 menedékhelyen élnek a földrengés miatt otthonukat elvesztő emberek. A zsúfoltság, a nem megfelelő higiénés viszonyok és az egészségügyi ellátás megszakadása együtt növeli a légúti, emésztőrendszeri és oltással megelőzhető betegségek kockázatát.

Ez azt jelenti, hogy a katasztrófa második hulláma már nem a földmozgásból, hanem a körülményekből fakadhat.

Túlzsúfolt táborokban élnek a túlélők

A földrengés után ezrek kényszerültek elhagyni otthonukat. Sokan ideiglenes táborokban, középületekben, köztereken vagy rögtönzött sátrakban húzzák meg magukat. Ezek a helyek rövid távon életmentők lehetnek, hosszabb távon azonban komoly egészségügyi kockázatot hordoznak.

Ha sok ember él kis területen, nehéz elkülöníteni a betegeket, gyorsabban terjedhetnek a légúti fertőzések, könnyebben megjelenhetnek hasmenéses betegségek, bőrgyulladások, lázas megbetegedések és más fertőzések.

Az AP beszámolója szerint a földrengés által érintett közösségekben már most emelkedést tapasztalnak hasmenéses betegségek, bőrfertőzések és kezeletlen krónikus betegségek esetében. Különösen veszélyes, hogy sok cukorbeteg, magas vérnyomásos vagy más tartós betegséggel élő ember nem jut időben gyógyszerhez vagy orvosi ellenőrzéshez.

A tiszta víz hiánya gyorsan járványhelyzetet teremthet

A földrengés utáni egészségügyi kockázatok egyik legfontosabb eleme a víz. Ha nincs biztonságos ivóvíz, ha megsérülnek a vízvezetékek, ha a szennyvíz keveredik a környezettel, vagy ha a menedékhelyeken nem lehet megfelelően tisztálkodni, akkor rövid idő alatt fertőző betegségek jelenhetnek meg.

A hasmenéses betegségek ilyenkor nem puszta kellemetlenséget jelentenek. Kisgyermekeknél, időseknél, legyengült embereknél és krónikus betegeknél a kiszáradás gyorsan életveszélyessé válhat.

Ezért a humanitárius szervezetek egyik legfontosabb feladata most az ivóvízellátás, a mosdók, a kézmosási lehetőségek, a fertőtlenítés és a hulladékkezelés biztosítása. Ha ezek nem működnek, akkor a menedékhelyek könnyen a fertőzések gócpontjaivá válhatnak.

Figyelőrendszert építenek ki a menedékhelyeken

A PAHO és a venezuelai egészségügyi hatóságok olyan korai jelzőrendszer kialakításán dolgoznak, amely gyorsan érzékeli, ha a táborokban és ideiglenes egészségügyi pontokon fertőzésgyanús esetek jelennek meg.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy figyelni kell a hasmenéses megbetegedéseket, a lázat, a légúti tüneteket, a bőrfertőzéseket, valamint az oltással megelőzhető betegségekre utaló jeleket. Ha egy menedékhelyen hirtelen több hasonló tünet jelentkezik, gyors beavatkozásra van szükség: elkülönítésre, vízvizsgálatra, fertőtlenítésre, gyógyszerekre, orvosi csapatokra és szükség esetén oltási kampányra.

A járványoknál az idő döntő tényező. Minél korábban észlelik a terjedést, annál nagyobb az esély arra, hogy ne alakuljon ki szélesebb körű egészségügyi katasztrófa.

Már a földrengés előtt is gyenge volt az ellátórendszer

Venezuela egészségügyi rendszere már a földrengés előtt is súlyos nehézségekkel küzdött. Az ország hosszú ideje gazdasági, politikai és társadalmi válságban van, ami az egészségügyi ellátásra is rányomta a bélyegét.

Sok szakember elvándorolt, több intézmény forráshiánnyal küzdött, és számos helyen már békeidőben is gondot okozott a gyógyszer, a felszerelés, az áramellátás vagy az alapvető működés fenntartása. A földrengés ezt a törékeny rendszert érte el.

Az AP szerint La Guaira államban az egészségügyi dolgozók fele közvetlenül érintett volt a katasztrófában, ami tovább nehezíti az ellátást. Ez különösen súlyos adat, mert éppen ott lenne szükség a legtöbb orvosra, ápolóra, mentőre és közegészségügyi szakemberre, ahol maga az egészségügyi személyzet is veszteségeket szenvedett.

Rögtönzött kórházakban próbálják menteni az életeket

A földrengés több egészségügyi intézményt is működésképtelenné tett, vagy legalábbis súlyosan megterhelte. Sok helyen középületeket, iskolákat, sportcsarnokokat vagy más alkalmi helyszíneket kellett ellátóponttá alakítani.

Ezek a rögtönzött kórházak életmentő szerepet tölthetnek be, de nem alkalmasak minden beavatkozásra. Egy sürgősségi műtéthez steril környezet, megfelelő eszközök, altatáshoz szükséges háttér, vérkészítmények, áram, víz és képzett személyzet kell.

Ha ezek hiányoznak, az orvosok és ápolók emberfeletti munkával sem tudnak minden beteget úgy ellátni, ahogy normál körülmények között lehetne. A földrengés utáni napokban ezért nemcsak a sérülések súlyossága, hanem az ellátórendszer állapota is meghatározza, hány életet lehet megmenteni.

Nemcsak a sérültek, a krónikus betegek is veszélyben vannak

A katasztrófák után gyakran a látványos sérülések kerülnek előtérbe: törések, zúzódások, fejsérülések, amputációk, műtéti esetek. De legalább ilyen fontos a krónikus betegek helyzete.

Egy cukorbeteg embernek naponta szüksége lehet inzulinra vagy más gyógyszerre. Egy magas vérnyomásos beteg állapota gyorsan romolhat, ha napokig nem jut gyógyszerhez. Vesebetegeknek dialízisre, szívbetegeknek rendszeres kezelésre, asztmásoknak inhalációs gyógyszerre lehet szükségük.

Ha a gyógyszerek elvesznek a romok alatt, ha a patikák nem működnek, ha az utak járhatatlanok, vagy ha a betegek menedékhelyekre kerülnek ellátás nélkül, akkor a földrengés közvetett áldozatainak száma is növekedhet.

Az alacsony átoltottság újabb kockázat

A PAHO figyelmeztetése szerint a földrengés előtt is aggasztóan alacsony volt a lakosság átoltottsága bizonyos betegségek ellen. Ez különösen veszélyes zsúfolt menedékhelyeken.

Ha sok ember él együtt szoros közelségben, és az átoltottság nem megfelelő, akkor olyan betegségek is gyorsabban terjedhetnek, amelyek normál körülmények között megelőzhetők lennének. Ilyen lehet például a kanyaró, egyes légúti fertőzések vagy más, oltással visszaszorítható betegségek.

Egy humanitárius válsághelyzetben az oltási kampányok megszervezése sem egyszerű. Meg kell találni az érintett családokat, biztosítani kell az oltóanyagot, a hűtőláncot, a szakembereket és a nyilvántartást. Mindezt gyakran olyan környezetben, ahol az emberek elvesztették az irataikat, elköltöztek, vagy még mindig sokkos állapotban vannak.

La Guaira a tragédia egyik legsúlyosabb helyszíne

La Guaira állam különösen súlyosan érintett a katasztrófában. A beszámolók szerint itt nemcsak sokan haltak meg és sérültek meg, hanem a lakosság nagy része is elveszítette otthonát vagy alapvető biztonságát.

Az AP adatai szerint a földrengés 190 épületet pusztított el, további 856 épületet megrongált, és mintegy 18 ezer ember maradt otthon nélkül. Ezek a számok nemcsak építészeti károkat jelentenek. Minden összedőlt ház mögött családok, gyerekek, idősek, betegek és teljesen szétesett életek állnak.

La Guairában a tragédia egyik legmegrázóbb részlete, hogy mintegy háromszáz elhunytat azonosítás nélkül kellett eltemetni. A beszámolók szerint az igazságügyi szakértők DNS-minták rögzítésével és a nyughelyek pontos feltérképezésével próbálják biztosítani, hogy a családok később választ kaphassanak szeretteik sorsáról.

Az azonosítatlan halottak a családok számára újabb trauma

Egy természeti katasztrófa után a halottak azonosítása nemcsak adminisztratív feladat. A családok számára ez az első lépés a gyászban.

Aki nem tudja, hol van a hozzátartozója, él-e vagy meghalt, eltemették-e, megtalálták-e, az tartós bizonytalanságban marad. Ez pszichésen rendkívül megterhelő, különösen akkor, ha közben az otthon, a munkahely, az iskola és a közösség is megsemmisült.

A DNS-minták rögzítése és a sírhelyek pontos térképezése ezért kulcsfontosságú. Ez adhat később esélyt arra, hogy a családok méltó módon elbúcsúzhassanak szeretteiktől.

A nemzetközi segítség nélkül még súlyosabb lenne a helyzet

A venezuelai hatóságok mellett nemzetközi szervezetek, civil csoportok és segélyszervezetek is részt vesznek a mentésben és az ellátásban. A Reuters szerint az ENSZ 1,3 millió ember megsegítését célozza, és több mint 300 millió dolláros humanitárius támogatás mozgósításáról van szó.

Az AP szintén arról számolt be, hogy helyi és nemzetközi civil szervezetek mobilklinikákkal, konyhákkal és terepi kórházakkal vesznek részt az ellátásban.

A segítség azonban nemcsak pénzkérdés. Szükség van gyógyszerekre, orvosi eszközökre, ivóvízre, élelmiszerre, sátrakra, higiéniai csomagokra, fertőtlenítőkre, pszichológiai támogatásra, logisztikai szakemberekre, mentőcsapatokra és biztonságos szállításra is.

A politika is ránehezedik a mentésre

A katasztrófa kezelését politikai feszültségek is kísérik. A beszámolók szerint Delcy Rodríguez ügyvezető elnöknek védenie kellett a kormányzati intézkedéseket, miközben kritikák érték a hatóságokat a mentési munkálatok szervezetlensége miatt.

Egyes helyeken a legfontosabb feladatokat nem elsősorban központi állami szervek, hanem helyi tűzoltók, civil önkéntesek, külföldi segítők és humanitárius szervezetek látták el. Ez sokak szerint azt mutatja, hogy a hivatalos rendszer nem tudott elég gyorsan és hatékonyan reagálni.

A Wall Street Journal beszámolója szerint egy amerikai mentőcsapat munkáját bürokratikus akadályok is lassították, miközben a földrengés utáni első órákban és napokban minden elvesztegetett idő emberéletekbe kerülhet.

Egy katasztrófánál az első 72 óra döntő

A földrengések után az első 72 óra különösen fontos. Ilyenkor van a legnagyobb esély arra, hogy romok alatt rekedt túlélőket élve találjanak meg. Ha a mentés lassú, szervezetlen, vagy az engedélyek, határátlépések, reptéri ügyintézések és belső akadályok miatt késik, az közvetlenül csökkentheti a túlélés esélyét.

A katasztrófavédelemben ezért nem elég, ha a segítség papíron rendelkezésre áll. A segítségnek oda is kell érnie. A mentőcsapatoknak tudniuk kell, hol van szükség rájuk, milyen területet kell átvizsgálniuk, milyen eszközökkel dolgozhatnak, és ki koordinálja a munkájukat.

Ha ez nem működik, akkor a mentésben részt vevők egymás mellett, de nem összehangoltan dolgoznak. Ilyenkor előfordulhat, hogy egyes helyekre túl sok segítség jut, máshová pedig szinte semmi.

A romok után hosszú újjáépítés következik

A földrengés közvetlen következményei mellett már most látszik, hogy Venezuela hosszú újjáépítés előtt áll. Nemcsak házakat kell helyreállítani, hanem vízvezetékeket, egészségügyi intézményeket, utakat, iskolákat, közösségi épületeket és teljes lakónegyedeket.

A Reuters beszámolója szerint az IMF vezetője, Kristalina Georgieva egyeztetett Delcy Rodríguezzel arról, hogyan lehetne Venezuela rendelkezésére álló IMF-tartalékeszközeit a sürgős humanitárius szükségletekre felhasználni. A beszámoló szerint egy 200 millió dolláros újjáépítési alap is szóba került.

Az újjáépítés azonban nemcsak pénzről szól. A legfontosabb kérdés az lesz, hogy biztonságosabb épületek készülnek-e, ellenőrzik-e a kivitelezést, és sikerül-e olyan rendszert létrehozni, amely jobban ellenáll egy következő katasztrófának.

A rossz épületminőség is növelhette a tragédia méretét

Egy földrengés pusztítása nemcsak a rengés erősségétől függ, hanem attól is, milyen épületeket ér. Ha a házak gyenge minőségűek, rosszul karbantartottak, nem földrengésbiztosak, vagy korrupció, rossz tervezés és ellenőrizetlen kivitelezés miatt sérülékenyek, akkor a kár sokkal nagyobb lehet.

A Financial Times beszámolója szerint La Guairában egy korábbi szociális lakásprojekt, a Hugo Chávez City súlyosan megsérült a földrengésekben; a cikk a gyenge építési minőséget és az elégtelen ellenőrzést is a tragédia okai között említi.

Ez különösen fájdalmas kérdés egy olyan országban, ahol sokan eleve kiszolgáltatott helyzetben élnek. A szegényebb családok gyakran olyan épületekben laknak, amelyek nem bírnak ki egy nagyobb földrengést, miközben nincs pénzük biztonságosabb otthonra költözni.

A gyerekek és idősek vannak a legnagyobb veszélyben

A menedékhelyeken a gyerekek, idősek, várandós nők, krónikus betegek és fogyatékossággal élők különösen veszélyeztetettek.

A gyerekek gyorsabban kiszáradhatnak hasmenéses betegség esetén, könnyebben kapnak el légúti fertőzéseket, és a zsúfolt tábori körülmények pszichésen is nagyon megterhelőek számukra. Az idősek gyakran rendszeres gyógyszerektől függnek, nehezebben mozognak, és sérülékenyebbek a hőségre, fertőzésekre vagy alultápláltságra.

A várandós nők esetében külön kockázat, ha nincs megfelelő szülészeti ellátás, tiszta környezet, biztonságos közlekedés és folyamatos orvosi ellenőrzés. Egy földrengés után ezek mind megszakadhatnak.

A lelki sebek is évekig megmaradhatnak

Egy ilyen katasztrófa nemcsak fizikai sérüléseket okoz. A túlélők közül sokan elvesztették szeretteiket, otthonukat, munkájukat, irataikat, mindennapi biztonságukat. Sokan látták összeomlani a házukat, hallották a romok alatt rekedtek kiáltásait, vagy napokig nem tudták, él-e a családtagjuk.

A trauma, a gyász, a szorongás, az alvászavar, a depresszió és a poszttraumás stressz hosszú ideig elkísérheti a túlélőket. Ha nincs mentális egészségügyi segítség, a katasztrófa lelki következményei akár évekkel később is rombolhatják a közösségeket.

A humanitárius segítségnek ezért nem szabad megállnia a víznél, élelemnél és gyógyszernél. Szükség van pszichológiai támogatásra, gyermekvédelmi szolgáltatásokra, családegyesítésre és közösségi segítségre is.

Most dől el, megelőzhető-e egy második katasztrófa

A földrengés természeti katasztrófa volt, de az utána következő járványhullám már részben megelőzhető lenne. Ehhez gyors, összehangolt és átlátható beavatkozás kell.

Tiszta víz, megfelelő mosdók, szemétszállítás, fertőtlenítés, orvosi ellenőrzés, oltási programok, krónikus betegek gyógyszerellátása, elkülönítőhelyek, mobilklinikák és pontos adatgyűjtés nélkül a menedékhelyek egészségügyi gócpontokká válhatnak.

A PAHO figyelmeztetése ezért nem túlzás, hanem korai vészjelzés. A földrengés megölte azokat, akik a romok alatt maradtak. A következő hetekben viszont azok kerülhetnek veszélybe, akik túlélték a katasztrófát, de most víz, gyógyszer, higiénia és biztonság nélkül élnek.

Összefoglalva

Venezuelában a június 24-i pusztító földrengések után újabb veszély fenyegeti a túlélőket. A legfrissebb nemzetközi beszámolók szerint a katasztrófa 3889 ember halálát okozta, több mint 16 ezer ember megsérült, és közel 18 ezren maradtak otthon nélkül.

A PAHO szerint a túlzsúfolt menedékhelyek, a rossz higiénés körülmények, a tiszta ivóvíz hiánya és az egészségügyi rendszer sérülése miatt most a fertőző betegségek terjedése jelentheti az egyik legnagyobb veszélyt. A hatóságok és nemzetközi szervezetek korai figyelőrendszerrel próbálják időben észlelni a hasmenéses, lázas, légúti és más fertőzéses eseteket.

A helyzetet súlyosbítja, hogy Venezuela egészségügyi rendszere már a földrengés előtt is gyenge állapotban volt, La Guairában pedig az egészségügyi dolgozók jelentős része maga is érintett a katasztrófában.

A következő hetek döntőek lesznek. Ha sikerül biztosítani a tiszta vizet, a higiénét, az orvosi ellátást, a gyógyszereket és a járványügyi megfigyelést, akkor megelőzhető lehet egy újabb tragédia. Ha nem, a földrengés túlélői egy második, csendesebb, de ugyanolyan veszélyes válsággal nézhetnek szembe.

Forrás: tudasfaja, címlapkép: Közbeszéd

Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!