Csendes karácsonyi sebek: milyen életre szóló nyomot hagy a gyerekben az állandó kiabálás és megalázás

Karácsonykor minden a szeretetről, a biztonságról és az összetartozásról szól – legalábbis ezt szeretnénk hinni. Mégis sok otthonban az ünnepi fények mögött feszültség, türelmetlenség és kiabálás húzódik meg. Amikor egy szülő rendszeresen ordít a gyerekkel, lehülyézi vagy fenyegeti, az nem „nevelési eszköz”, hanem olyan lelki sérülés forrása, amely gyakran egy életen át elkíséri a gyereket.

A szavak nem tűnnek el – belül maradnak

Egy gyerek számára a szülő hangja belső hanggá válik. Amikor nap mint nap azt hallja, hogy „buta vagy”, „semmit nem csinálsz jól”, vagy hogy „majd meglátod, mi lesz veled”, ezek a mondatok beépülnek az önképébe. Felnőttként is ott csengenek a fejében, akkor is, amikor már régen nincs kiabálás körülötte.

Ez az egyik legfájdalmasabb következmény: az állandó önbizalomhiány. Az ilyen gyerekek gyakran kételkednek magukban, félnek hibázni, vagy éppen túlzott megfelelési kényszert alakítanak ki, mert megtanulják, hogy a szeretet feltételekhez kötött.

A félelem nem fegyelmez, csak bezár

A fenyegetés és az ordibálás rövid távon „működhet”, mert a gyerek engedelmeskedik – de nem azért, mert megértette, mit várnak tőle, hanem mert fél. A félelem viszont nem tanít, hanem lezár. Az ilyen közegben felnövő gyerekek gyakran szorongóvá válnak, nehezen fejezik ki az érzéseiket, vagy éppen dühkitörésekkel reagálnak, mert soha nem tanulták meg biztonságosan kezelni az érzelmeiket.

Sokan közülük felnőttként is „készenléti állapotban” élnek, mintha bármikor jöhetne egy újabb leszidás – akár a munkahelyen, akár egy párkapcsolatban.

A kapcsolatokban is tovább él a minta

Az a gyerek, akit rendszeresen megaláznak, gyakran felnőttként sem hiszi el, hogy tisztelettel is lehet szeretni. Előfordul, hogy olyan kapcsolatokat választ, ahol újra megjelenik a kiabálás vagy a leértékelés, mert ez válik „ismerőssé” számára. Mások épp ellenkezőleg: mindent elkerülnek, ami konfliktus, és inkább elfojtják a saját igényeiket.

Karácsony: lehetőség a változásra

Az ünnep nem attól lesz meghitt, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy biztonságos. Egy gyereknek nem drága ajándékokra van szüksége, hanem arra, hogy ne féljen a szülő hangjától. Arra, hogy hibázhasson anélkül, hogy megszégyenítenék. Arra, hogy a karácsonyi emlékek ne kiabálásból, hanem melegségből épüljenek fel.

A szavak sebeket ejthetnek, láthatatlanokat, de annál mélyebbeket. A karácsony talán az egyik legjobb alkalom arra, hogy egy szülő megálljon egy pillanatra, és feltegye magának a kérdést: milyen hang marad meg a gyerekem emlékeiben? Mert az igazi ajándék nem a fa alatt van, hanem abban, ahogyan egymáshoz beszélünk.

Címlapkép: Pixabay

Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!