Halottak napján elhunyt kedvenceikért is gyertyát gyújtanak a gazdik

Mindenszentek és halottak napja idején sok családban az elveszített kutyák emléke is előkerül. Egy négylábú társ halála akár egy közeli hozzátartozó elvesztéséhez hasonló fájdalmat is okozhat, a környezet azonban gyakran nem érti meg a gazdik gyászát. Kancsár Veronika, Családikutya Életviteli- és Viselkedési Tanácsadó szerint a búcsúzásnak időt kell adni, az új kutya befogadásánál pedig a lelki felkészültség a legfontosabb.

November 1-jén, mindenszentekkor és másnap, halottak napján sokan keresik fel elhunyt szeretteik sírját, gyújtanak gyertyát vagy idézik fel a közös emlékeket. Vannak azonban családok, ahol ilyenkor egy régen elveszített négylábú társra is emlékeznek. A kutya fényképe még mindig a polcon áll, a nyakörve egy fiókban lapul, és olykor évekkel később is fájdalmas lehet a hiánya.

A „csak egy kutya volt” vagy a „majd lesz másik” mondatok mögött sokszor vigasztalási szándék húzódik, a gyászoló számára azonban különösen bántóak lehetnek. A pszichológiában társadalmilag el nem ismert gyásznak nevezik azt a jelenséget, amikor a környezet nem tulajdonít kellő jelentőséget valaki veszteségének.

Egy kutya elvesztése az egész család életét megváltoztathatja

A kutyákhoz igazodnak a reggeli séták, a hétvégi programok, olykor még a nyaralások is. Amikor meghalnak, a gazdi egyszerre veszíti el szeretett társát és a közös szokásokat. Az üresen maradt fekhely vagy a fogason lógó póráz nap mint nap emlékeztetheti arra, aki már nincs vele.

Kancsár Veronika a VAUU kutyavitamin-márka tulajdonosa saját tapasztalatából is ismeri ezt az érzést. Korábbi kutyája 15 éves korában hunyt el, az utolsó időszakban pedig különösen szorossá vált közöttük a kapcsolat.

„Egy kutya elvesztése mérhetetlenül nagy gyászt okozhat, hiszen óriási űrt hagy maga után. Különösen nehéz lehet a búcsú, ha az utolsó években már több figyelmet és gondoskodást igényelt, mert ez még szorosabb köteléket alakíthat ki a gazdi és az állat között. Az ember ilyenkor átértékeli a közösen töltött időt, és még inkább igyekszik minden pillanatot megbecsülni” – mondta Kancsár Veronika.

Philip Hyland és munkatársai a PLOS ONE folyóiratban közölt, 975 fős brit felmérésükben azt elemezték, hogy az emberi és kisállatveszteséget egyaránt átélt válaszadók 21 százaléka kedvence halálát nevezte meg élete legmegrázóbb veszteségének. A kisállatukat elveszítők 7,5 százaléka pedig elérte az elhúzódó gyász tüneti küszöbét, ami önmagában még nem jelent klinikai diagnózist.

Gyertyagyújtás és menhelyi kutyasétáltatás is segíthet

A gyász feldolgozásának nincs mindenki számára megfelelő menetrendje. Van, aki elteszi a kutya tárgyait, más éppen azok megőrzésében talál vigaszt. Egy fényképalbum, egy otthoni emléksarok vagy a régi sétaútvonalak felkeresése is alkalmat adhat a közös emlékek felidézésére.

Veronika családjában az elhunyt állatokról is megemlékeznek. Két macskáját 2024-ben, illetve 2025-ben veszítette el, a kutyák és a macskák fényképeit, személyes tárgyak közül 1-2 darabot pedig azóta is őriznek. Mindenszentek és halottak napja idején otthon értük is gyertyát gyújtanak.

A tanácsadó szerint azoknak, akik hiányolják az állatok közelségét, de még bizonytalanok egy új kutya befogadásában, a menhelyi önkénteskedés is jó lehetőség lehet.

„A menhelyi kutyasétáltatás sokat segíthet, mert a gazdi újra állatok közelében lehet, gondoskodhat róluk, miközben még nem kell új kutyát vállalnia. A menhelyen élő állatoknak is szükségük van a figyelemre és a törődésre, így ezek a találkozások mindkét félnek sokat jelenthetnek. Közben a gazdinak is marad ideje arra, hogy a saját tempójában dolgozza fel a veszteségét” – magyarázta Kancsár Veronika.

Mikor jöhet az új kutya?

A veszteség után sok családban felmerül a kérdés, hogy érkezzen-e új kutya. Van, aki néhány hét után vágyik ismét állati társaságra, más hónapokig vagy akár évekig elképzelhetetlennek tartja ezt. A döntést olykor bűntudat is kíséri: vajon az új kutya befogadása azt jelenti, hogy a gazdi elfelejtette korábbi társát?

Kancsár Veronika januárban veszítette el idős kutyáját, és körülbelül fél évre volt szüksége, mire készen állt az újrakezdésre. Végül két kölyökkutya érkezett hozzájuk.

„Nincs általános szabály arra, hogy mennyi időnek kell eltelnie egy kutya elvesztése és egy új társ érkezése között. Sokkal fontosabb, hogy a gazdi valóban készen álljon, és átgondolja, miért szeretne ismét kutyát, valamint milyen gondoskodást tud biztosítani számára. A családdal is érdemes erről beszélni, hiszen mindenki másként élheti meg a veszteséget” – hangsúlyozta Kancsár Veronika.

A szakértő szerint az új kutya kiválasztása előtt a mindennapi életet is érdemes átgondolni. Mennyi idő jut majd a sétákra és a nevelésre? Beleférnek az állatorvosi költségek? Ki vigyáz az állatra utazás idején? A felkészülés akár hónapokkal korábban elkezdődhet.

Veronika olyan családdal is találkozott, amely tudatosan más fajtát választott korábbi kedvence után, hogy elkerülje az összehasonlítást. Mások éppen a már jól ismert fajtához ragaszkodnak. A lényeg, hogy az új kutyát saját természetével és igényeivel együtt tudjuk elfogadni.

Az újrakezdésre való felkészültség egyik legfontosabb jele, ha a gazdi már kíváncsisággal és türelemmel tud fordulni egy másik állat felé, és a gondoskodás feltételei is adottak. Az elveszített kutya emléke ettől még megmarad: egy új társ érkezéséhez nem kell elfelejteni a korábbi társát.

Címlapkép: Kancsár Veronika

Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!