Itt az igazi nyugdíjkatasztrófa: sokkoló adatok láttak napvilágot a magyar nyugdíjrendszerről
Az Európai Unió a nyugdíjakkal kapcsolatban hármas célkitűzést fogalmazott meg: a nyugdíjak legyenek megfelelőek, fenntarthatóak és korszerűek – írta friss elemzésében Dr. Farkas András, a NyugdíjGuru News alapító-főszerkesztője.
A nyugdíjak megfelelősége azzal mérhető, hogy
- mennyire képesek megelőzni a szegénységet,
- helyettesíteni a munkából származó jövedelmet, továbbá azzal, hogy
- mennyi ideig részesülnek az emberek nyugdíjban, arra is tekintettel, hogy a nyugdíjak mennyire tükrözik a nemzedékek egymás közötti szolidaritását.
A magyar nyugdíjrendszer nem képes megakadályozni a nyugdíjasok relatív elszegényedését és egyre kisebb mértékben képesek helyettesíteni a munkából származó jövedelmet. Ennek legfőbb oka az, hogy a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emelik, miközben a nemzetgazdasági nettó átlagbér az inflációnál gyorsabb tempóban nő. A 13. havi és a részletekben beépülő 14. havi nyugdíj lassítja ezt a relatív elszegényedési folyamatot, viszont ez a plusz ellátás két újabb súlyos problémát okoz:
- egyrészt komoly finanszírozási nehézséggel jár, hiszen kérdéses, hogy hosszabb távon honnan lehet előteremteni azt az évi több mint EZER milliárd forintot, amibe a 13. és a 14. nyugdíj kerül,
- másrészt elmélyíti a nyugdíjas társadalom megosztottságát, miután sem a 13. havi, sem a 14. havi nyugdíjnak nincs felső határa, mindenki a saját nyugdíja összegét kapja pluszban, így a szegény nyugdíjas még szegényebb, a gazdag nyugdíjas még gazdagabb lesz.
A nyugdíjak fenntarthatósága attól függ, hogy az állami és a kiegészítő nyugdíjrendszerek pénzügyi stabilitása közép és hosszú távon mennyire biztosított az öregedő társadalmak és a gazdasági kihívások miatt az állami pénzügyekre nehezedő egyre erőteljesebb nyomás közegében, tekintetbe véve az öregedés okozta problémák három irányban kialakítandó költségvetési kezelési lehetőségeit:
- egyrészt a munkával töltött aktív életszakasz meghosszabbítását és a nyugdíj mellett munkavégzés támogatását,
- másrészt a járulékok és járadékok méltányos egyensúlyának (az ekvivalencia elv érvényesülésének) a biztosítását,
- harmadrészt a tőkefedezeti és egyéb kisegítő nyugdíjmegoldások elérhetőségének támogatását.
A magyar nyugdíjrendszer e tekintetben vegyes eredménnyel vizsgázik. A nyugdíjkorhatár 65 évre emelkedésével egy évtizeden belül (2011 és 2022 között) három évvel nőtt az aktív életszakasz. A nyugdíj melletti munkavégzés a versenyszférában korlátozásmentes és kifejezetten előnyös mind a nyugdíjas munkavállaló, mind a munkáltató szempontjából (járulék- és szocho-mentesség a nyugdíj mellett szerzet keresetekre).
Az ekvivalencia elv érvényesülése azonban aggályos, főként a nyugdíjrendszer egyik legfőbb bevételi forrását képező szociális hozzájárulási adó mértékének folyamatos csökkenése miatt – egyebek között ennek a következménye, hogy a költségvetés adóbevételei terhére minden évben jelentős mértékben támogatni kell a nyugdíjkassszát, hogy fizetni tudja a nyugdíjakat és egyéb ellátásokat.
Az egyenleg fenntartását egyre nehezebbé teszi a 13. havi és a 14. havi nyugdíj (évente több mint EZER milliárd forint, ha a 14. havi nyugdíj is teljes összegben jár) és a nők kedvezményes nyugdíja (évente újabb több mint 500 milliárd forint) fedezetének megteremtése is.
A nyugdíjcélú előtakarékosság állami támogatása jelenleg háromféle megtakarítási termék (nyugdíjbiztosítás, nyugdíjelőtakarékossági számla, önkéntes nyugdíjpénztári tagság) személyi jövedelemadó jóváírással történő ösztönzését jelenti. Az adójóváírás a nyugdíjbiztosításokra történő kiterjesztés évében, 2014-ben jelentős ösztönző erőt képviselt, jelenleg azonban két tényező is csökkenti ezt az erőt:
- egyrészt a háromféle típusú szerződésre összesen visszakapható adójóváírás összege tizenkét év alatt sem nőtt, így jelenértéke jóval kisebb 2026-ban, mint 2014-ben volt,
- másrészt az szja jelentősége egyre inkább csökken a magyar adórendszerben (a fogyasztási típusú adók előretörése következtében).
Így „a tőkefedezeti és egyéb kisegítő nyugdíjmegoldások elérhetőségének támogatása” 2026-ban sem képes erősödni.
A nyugdíjak korszerűsége megköveteli
- a nyugdíjrendszer átláthatóságát,
- a férfiak és a nők eltérő igényeivel összhangban történő működtetését,
- a nyugdíjtervezéshez szükséges minden információ rendelkezésre állását, továbbá azt, hogy
- bármilyen nyugdíjreform a lehető legszélesebb társadalmi egyetértésen alapuljon.
E tekintetben a magyar nyugdíjendszer semmiben sem teljesíti az európai elvárásokat.
A magyar nyugdíjrendszer nem átlátható, senki nem tudja előre megmondani, mennyi lesz a nyugdíja, a befizetett járulékai alapján semmilyen becslést nem képes tenni a nyugdíjvárományára.
A magyar nyugdíjrendszer az egyetlen a világon, amelyik bruttó keresetekből nettó nyugdíjat állapít meg, de azt is csak a nyugdíjigénylés időpontjában, így senki nem tud az állami nyugdíja várható összegének ismeretében felkészülni a nyugdíjas éveire – például ennek megfelelően takarékoskodni.
A nyugdíjrendszer átláthatatlan és túlkomplikált Magyarországon.
Szép feladat lesz a magyar nyugdíjrendszer olyan átalakítása, amelynek eredményeként a nyugdíjak itthon is megfelelőek, fenntarthatóak és korszerűek lesznek.
A cikk szerzője Dr. Farkas András, a NyugdíjGuru News alapító-főszerkesztője.
Címlapkép: Sabine van Erp/Pixabay
Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!
Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!
