Retro gyermekkor! Mintha újra a nagyinál lennék – emlékeztek rá?

Volt egy idő, amikor a nyár végtelennek tűnt, a sütemény mindig friss volt, és a világ valahogy lassabban forgott. A nagyinál töltött napoknak saját illata, hangulata és ritmusa volt. Nem volt okostelefon, nem volt rohanás, csak egyszerű örömök, amik ma is mosolyt csalnak az arcunkra, ha eszünkbe jutnak.

A konyha, ahol mindig rotyogott valami

A nagyi konyhája sosem volt csendes. Zörgött az edény, sistergett a zsír, a sparhelten vagy tűzhelyen mindig készült valami. A leves illata már délelőtt belengte a házat, a sütemény pedig pontosan akkor került ki a sütőből, amikor a legéhesebbek voltunk.

A kredenc fiókja tele kincsekkel

Minden nagyinál volt egy fiók vagy doboz, amiben „minden volt”: cukorka, régi zsebkés, gombok, szalvéták, néha egy-egy elfelejtett aprópénz. Gyerekként ez maga volt a felfedezés öröme.

A hűvös szoba délutáni pihenővel

Ebéd után kötelező volt a csendes pihenő. A szobában félhomály, csipkefüggöny, halk rádiószó vagy a falióra ketyegése. Akkor még nem szerettük, ma már pontosan tudjuk, milyen megnyugtató volt.

A kert, ahol mindig akadt elfoglaltság

Kapirgáló tyúkok, gyümölcsfák, veteményes, poros udvar. Egy bot, egy labda vagy egy régi lavór is elég volt az órákig tartó játékhoz. Nem kellett hozzá semmi különös, csak képzelet.

A régi mondatok, amiket ma is idézünk

„Öltözz fel rendesen.”
„Egyél még egy kicsit.”
„Majd megérted, ha nagy leszel.”
Ezek a mondatok akkor bosszantóak voltak, ma már mosolygunk rajtuk – és sokszor mi is ugyanígy mondjuk tovább.

Az érzés, hogy minden rendben van

A nagyinál valahogy minden egyszerűbbnek tűnt. Nem voltak nagy magyarázatok, csak biztos jelenlét. Tudtuk, hogy ott biztonságban vagyunk, bármi történjen is.

A retro gyermekkor nem csak emlék, hanem érzés. Egy pillanat, amikor az idő lelassult, és az élet nem volt bonyolult. Ha ma eszünkbe jut a nagyinál töltött nyár, a régi ízek, szagok és mondatok, valójában nem csak a múltba vágyunk vissza – hanem abba a nyugalomba, amit ott éreztünk.

És igen… mintha újra a nagyinál lennénk.

Címlapkép: Freepik

Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!