Ilyen volt a gyerekkor a 70-es, 80-as években – és mégis boldogabbak voltunk

A 70-es, 80-as évek gyerekkora egészen más világ volt. Nem volt okostelefon, nem volt internet, és senki nem unatkozott. Az utcán nőttünk fel, ahol a játék addig tartott, amíg fel nem gyulladtak a lámpák.

Egyszerű dolgok, igazi örömök

Málnaszörpöt ittunk vastag falú pohárból, zsíros kenyeret ettünk lilahagymával, és ez ünnepnek számított. A nyár a grundon telt, a térdünk mindig sebes volt, de senkit nem érdekelt. Egy labda, egy kréta vagy egy ugrókötél elég volt az egész naphoz.

Szabadság, amit ma nehéz elképzelni

A szülők nem követtek nyomon percenként. Elég volt annyi:
„Vacsorára itthon legyél!”
És mi mentünk. Biciklivel, görkorcsolyával, vagy csak gyalog, bandába verődve. Megtanultunk alkalmazkodni, vitázni, kibékülni.

Nem volt sokunk – de volt egymás

Nem volt minden gyereknek saját szobája, játékból is kevés akadt. De volt barátság, volt közösség, volt nevetés. Ha eltört valami, megjavítottuk. Ha elfogyott a szörp, víz jött helyette – és az is jó volt.

Mi maradt meg ebből mára?

Az emlék, hogy a boldogság nem a dolgokon múlt, hanem azon, hogy együtt voltunk, szabadon, gondtalanul. Talán ezért érezzük ma is úgy: valami nagyon fontosat hagytunk ott abban az időben.

Címlapkép: Wikipédia

Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!

Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!