Ez az egyetlen pillanat megmutatja, miről szól valójában a karácsony

Van egy pillanat az ünnepek alatt, amikor a világ halkabb lesz. Amikor a fények nem vakítanak, csak melegítenek, és az idő mintha megállna egy lélegzetvételnyi szünetre. A karácsony nem mindig a zajról, az ajándékokról vagy a tökéletes asztalról szól. Néha egyetlen tekintetben benne van minden, amit az ünnep jelent.

Az idős férfi arca történeteket hordoz. Ráncai nem a múló időt, hanem az átélt éveket őrzik: munkát, veszteséget, örömöt, túlélést. A karácsony ilyenkor nem feltétlenül a fa alatt bontott csomagokról szól számára, hanem arról, hogy voltak évek, amikor a család még együtt ült az asztalnál. Amikor a leves gőze összekeveredett a nevetéssel, és a gyertyák fénye nemcsak a szobát, hanem a szíveket is beragyogta.

Sokan vannak, akik az ünnepek alatt nem hangos boldogságot élnek meg, hanem csendes emlékezést. Ez a csend azonban nem üres. Tele van szeretettel, hiánnyal, hálával és elfogadással. A karácsony valódi üzenete talán éppen itt rejlik: abban, hogy észrevesszük egymást akkor is, amikor nincs mit adni, csak jelenlétet.

Egy szék, egy asztal, egy megálló pillanat – ezek is lehetnek ünnepi díszek. Egy meleg étel, egy kedves szó, egy odanyújtott kéz olyan ajándék, amely nem kopik el, és nem kerül dobozba. Azok számára, akik hosszú életet éltek meg, a legnagyobb ajándék gyakran az, ha valaki meghallgatja őket. Ha valaki időt ad.

Karácsonykor nem kell mindennek tökéletesnek lennie. Elég, ha valódi. Elég, ha emlékezünk arra, hogy az ünnep nem a bőségből, hanem az együttérzésből születik. És ha egyetlen ember is érzi úgy ezekben a napokban, hogy nincs egyedül, akkor a karácsony elérte a célját.

Címlapkép: Freepik

Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!

Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!