Nem elég a 120 ezer forintos minimálnyugdíj? Ezt kellene teljesen átalakítani a szakértő szerint
A TISZA által vállalt érdemi minimálnyugdíj emelésnek egyértelműen az a célja, hogy 120 ezer forintnál kisebb nyugdíjat (és rokkantsági ellátást, de annak fedezetét az Egészségbiztosítási Alapban kell megteremteni) senki ne kaphasson Magyarországon. Ennél kisebb nyugdíjat jelenleg 225 ezer öregségi nyugdíjas kap, az ő számukra érdemi segítség lehet a nyugdíjuk 120 ezer forintra emelése – jegyezte meg hírlevelében Dr. Farkas András, a NyugdíjGuru News alapító-főszerkesztője.
A 120 és 140 ezer forint közötti sávban (125 ezer öregségi nyugdíj tartozik ide) vállalt 6-12 ezer forintos kiegészítő nyugdíjemelés túlzottan kisléptékű beavatkozás, ehelyett a teljes nyugdíjemelési rendszer átalakítása elengedhetetlen a nyugdíjak valódi értékállósága biztosításának érdekében. A helyzet nyilván további elemzésre szorul a TISZA szerint is, ezért is nem tisztázták a 140 ezer forint feletti nyugdíjak tekintetében vállalt „differenciált nyugdíjemelés” mibenlétét.
Ezeknek a vállalásoknak mindenképpen elhárítandó hiányossága a küszöbértékek (120, 140 ezer forint) mechanikus rögzítése, ezeknek a küszöbértékeknek minimum az inflációval, de méginkább az országos nettó átlagkereset növekedésének ütemével együtt kell mozogniuk, hogy ne értéktelenedjenek el az intézkedés hatásai.
Emellett a minimálnyugdíjat célszerűbb felhúzni a mindenkori mélyszegénységi határig (amely idén 140 ezer forint körüli érték, ez is évente változik), a kiegészítő nyugdíjemelést pedig a mélyszegénységi és a relatív szegénységi küszöbök közötti sávban (idén 140-180 ezer forint között, de ez is évente változik) végrehajtani.
Mindenesetre a jelenlegi vállalások végrehajtása (minimálnyugdíj 120 ezer forintra emelése és a 120-140 ezer forint közötti nyugdíjak kiegészítő emelése) a nyugdíjköltségvetésben legalább 205 milliárd forintos plusz kiadással járna, egy finomított és mozgó küszöböket tartalmazó verzió a választott megoldástól függő többletigényt generálhat. A jelenleg 140 ezer forint feletti nyugdíjak tekintetében ígért differenciált emelés plusz költségigényéről nem lehet becslést tenni, mert nem ismert a differenciált emelésre vonatkozó konkrét elképzelés.
A nyugdíjasok elszegényedését érdemben lassítani képes nyugdíjemelés azonban csak az emelési paradigma megváltoztatásával érhető el.
A nyugdíjak keresetektől való leszakadása, vagyis a nyugdíjasok relatív elszegényedése minden olyan évben nő, amikor a keresetek gyorsabban nőnek, mint az infláció, márpedig az elmúlt másfél évtizedben minden évben ez volt a helyzet, még az elszabadult infláció két évében is alig volt kisebb a nettó keresetek nominális növekedésének az üteme, mint az infláció emelkedése.
Ennek a helyzetnek a megoldására olyan években, amikor az országos nettó átlagkereset nominális növekedési üteme magasabb, mint az infláció emelkedése, vegyes indexálással kell a nyugdíjakat emelni, vagyis az infláció mértéke mellett a nettó keresetnövekedés mértékét is figyelembe kell venni a nyugdíjemelés százalékos mértéke meghatározásához.
A modern nyugdíjemelési rendszerekben az infláció 100%-a mellett a nettó reálkereset növekedés 20-50%-ával is emelik pluszban a nyugdíjakat.
Ha egy adott évben az infláció emelkedése magasabb lenne, mint a keresetnövekedés (ez egy növekvő gazdaságban rendkívül valószínűtlen, recesszió idején azonban előfordulhat), akkor csak az infláció vezérelné a nyugdíjemelést.
A magyar nyugdíjrendszer egyik legnagyobb baja hogy, a nyugdíjemelés jelenlegi rendszerében sem a korábban megállapított nyugdíjak leszakadó értékét, sem pedig a mélyszegénységbe (a legalsó jövedelmi decilisbe) csúszott nyugdíjasok nyugdíját nem kompenzálják külön. Ezeken a problémákon a TISZA vállalásai részben enyhíthetnek.
A tényleges megoldáshoz egy további emelési korrekciós tényező bevezetése is szükséges lehet, ennek révén a korábbi években megállapított és a nyugdíjemelés anomáliái miatt méltánytalanul csökkenő összegű nyugdíjak összegét a valorizációt figyelembe vevő korrekciós növelési tényezővel is emelni szükséges (korábban, 2005-ben már rákényszerült az akkori kormányzat, hogy az addig felhalmozódott és elviselhetetlen mértékűvé fokozódott lemaradások enyhítésére általános korrekciós emelést vezessen be, ezt a kényszert lehet megelőzni a rendszeres valorizációs karbantartással).
A cikk szerzője Dr. Farkas András, a NyugdíjGuru News alapító-főszerkesztője.
Címlapkép: Toók-Bernhardt Bettina/Közbeszéd
Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google Hírekben is, és adja hozzá lapunkat a kedvenceihez, hogy a legfrissebb híreink mindig az elsők között jelenjenek meg a Google-keresőben!
Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!
