750 ezer magyar érintett: így kaphat több államtól is nyugdíjat, aki valaha külföldön dolgozott
Nemzetközi nyugdíj 2026, íme a szabályok a külföldön dolgozó magyaroknak. Hogyan számolják ki a nyugdíjat, ha több EU-s országban is dolgozott? Mutatjuk a kettős számítás elvét és a 2026-ban érvényes egyezményes államok listáját.
A több mint 750 ezer külföldön dolgozó vagy külföldre ingázó magyarnak különösen célszerű tisztában lennie a nemzetközi nyugdíjmegállapítás uniós vagy egyezményes szabályaival.
Ha egy magyar több EU/EGT tagállamban (az EU 27 tagállama mellett ide tartozik Liechtenstein, Norvégia és Izland, továbbá Svájc, valamint a Brexit kilépési egyezmény keretei között az Egyesült Királyság) szerzett biztosítási időtartamokat, akkor minden érintett államtól jogosult lehet résznyugdíjra. A nemzetközi nyugdíjmegállapítási eljárás egységes elveit és alapszabályait az EU szociális biztonsági koordinációs rendeletei határozzák meg.
A koordinációs rendeletek értelmében a lakóhely szerinti tagállam illetékes intézményénél lehet az egyes ellátásra való igényeket benyújtani. Ez a tagállami intézmény fogja a kérelem alapján kitöltött formanyomtatványokat mindazon tagállam illetékes intézményének megküldeni – az adott tagállamban szerzett biztosítási idő igazolásával együtt -, amelyben az igénylő biztosítási időt szerzett. Egyetlen igénybejelentéssel valamennyi olyan tagállamban megnyílik az nyugdíjigénylő jogosultsága a nyugellátásra, ahol a jogosultsági feltételeket teljesítette. Vagyis a több államban is nyugdíjjogosultságot szerző nyugdíjigénylőnek az összes érintett állammal kapcsolatos nyugdíjigényét elegendő annak az államnak a nyugdíjhatóságánál bejelenteni, ahol él.
A nyugdíjbiztosítási jogosultságok megszerzése érdekében a tagállami nyugdíjrendszerekben megszerzett biztosítási időket a nyugdíjmegállapítás során figyelembe kell venni. Az EU/EGT államok területén az ellátásra való jogosultság és az ellátás összege szempontjából felmerült lényeges biztosítási tényeket úgy kell figyelembe venni, mintha azok az ellátást megállapító tagállam területén vagy biztosítási rendszerének hatálya alatt következtek volna be.
A nyugdíjbiztosítási szervek a nyugdíj összegének meghatározása során kettős számítást végeznek.
Az első számítás során a nyugdíj összegét kizárólag a biztosítási idő szerzése szerinti ország szabályainak figyelembevételével határozzák meg. Vagyis ez esetben kiszámítják a nemzeti szabályok szerint járó ellátást az adott tagállamban szerzett biztosítási idő és átlagkereset, járulékalap, nyugdíjjóváírás, nyugdíjpontok, stb. alapján. Ez a nemzeti vagy független ellátás.
A második számítás során a minden érintett tagállamban szerzett összes biztosítási idő figyelembevételével, az adott országban szerzett biztosítási idő és az összes megszerzett biztosítási idő arányában állapítják meg a nyugdíj összegét. Vagyis e számítás során először meghatároznak egy elméleti nyugdíjösszeget, amennyi a nyugdíj összege akkor lenne, ha az igénylő a valamennyi érintett tagállamban szerzett, összegzett szolgálati idejét mind a számítást végző tagállamban szerezte volna. Ezt követően ennek az elméleti nyugdíjösszegnek kiszámítják egy olyan arányú részét, ahogyan a számítást végző tagállamban szerzett szolgálati idő az összes szolgálati időhöz aránylik. Ez az időarányos, pro rata temporis nyugellátás.
A két számítást követően a nyugdíjigénylőnek a magasabb összegű nyugdíjat állapítják meg.
Ha valaki nem szerzett önálló nyugdíjjogosultságot az adott államban, akkor csak a második számítást végzi el az érintett állam nyugdíjhatósága – feltéve, hogy a minimális feltétel (jellemzően 12 biztosítási hónap szerzése) teljesült az adott államban.
Az adott tagállamtól járó nyugellátás megállapítása során kizárólag az adott tagállamban elért keresetek vehetők figyelembe. Ezért a tagállamok egymás között nem közlik a nyugdíjigénylő náluk szerzett keresetét és az ennek alapján náluk fizetett járulékát, miután a másik tagállamtól járó nyugdíj megállapítása során ennek nincs jelentősége.
Minden érintett tagállamtól a megállapított nyugellátást külön-külön, az adott tagállamban érvényes szabályok szerint folyósítják a jogosult részére. Az Európai Unió tagállamaiban élő nyugdíjasok részére megállapított nyugdíjat az erre vonatkozó kérelem esetén az ellátás fizetésére kötelezett tagállamtól eltérő lakóhely szerinti tagállamba kell folyósítani. Ez az ellátások exportja.
Harmadik országban, vagyis az uniós rendeletek területi hatálya alá nem tartozó államban szerzett szolgálati idő figyelembe vételére abban az esetben nyílhat lehetőség, ha a nyugdíjszámítást végző tagállam az adott országgal szociális biztonsági egyezményt kötött. A harmadik országban szerzett szolgálati idő kizárólag a nyugellátásra való jogosultság megállapításához vehető figyelembe, a nyugellátás összegét nem befolyásolhatja.
A magyar állampolgárokra e tekintetben a magyar állam által kötött kétoldalú szociális biztonsági vagy szociálpolitikai együttműködési egyezmények vonatkoznak.
Ilyen kétoldalú egyezménye Magyarországnak 2026-ban a következő államokkal áll fenn: Albánia, Ausztrália, Bosznia és Hercegovina, Észak-Macedónia, India, Japán, Jugoszlávia (még hatályban Koszovó tekintetében), Kanada (és külön: Québec), Dél-Korea, Moldova, Mongólia, Montenegro, Orosz Föderáció, Szerbia, Szovjetunió (még hatályban Ukrajna tekintetében!), Törökország, USA.
Ha valaki Magyarországon kívül csak a felsorolt egyezményes államok valamelyikében szerzett nyugdíjjogosultságot, akkor a nyugdíját a vonatkozó egyezmény figyelembe vételével kell megállapítani.
A cikk szerzője: Dr. Farkas András, NyugdíjGuru News, alapító-főszerkesztő
Címlapkép: Freepik
Olvassa a Közbeszéd cikkeit a Facebookon és a Google hírei között is!
Ha érdekesnek találta, ossza meg és mondja el véleményét!
